Negyedik Fejezet - A felemelkedő sötétség... és filmmaraton

Most csak azért nem írok semmit, mert minnyá' elalszom. De a fejezetben kezdenek beindulni az esemémyek.

- Ó, egek! - sopánkodott a professzor, ahogy meglátta Ben karját. - Egyszer veszem le a szemem magukról…
A színész nyugodtan tűrte, hogy Champleton professzor morgolódva ellássa a kezét.
- Na, gyere, fiam - fordult Smaug felé, de a mozdulat félúton megakadt, és a professzor csillogó szemmel, némán meredt a sárkányember behegedt sebeinek halvány nyomára. - Tudtam! - kiáltott fel végül, lelkesen tapogatva végig Smaug arcát. - Tudtam, hogy valaki megkapja ezt a képességet!
- Van más is? - ragadta meg a lényeget Sherlock.
- Ó igen! - bólintott a professzor. - De ezt nem most fogom elmagyarázni. Mr. Cumberbatchnek pihenőidőre van szüksége, maguknak pedig - pillantott végig atyai szigorral Sherlockon, Smaugon és Khanon - a lehető legtöbbet meg kell tanulniuk a mi világunkról.
Mr. Champleton mindenkinek megmutatta a hálóját és a könyveket, amiket személyre szólóan válogatott össze a klónoknak. Mindenki többé-kevésbé boldogan vette birtokba kis birodalmát. Sherlock úgy-ahogy elfogadta a helyzetet, Smaug túl szűknek találta a szobát, Khan pedig amúgy sem volt soha semmivel megelégedve.

Mikor Benedict másnap reggel felébredt, már nem zuhant rá újra az a nyomasztó érzés, ami eddig az éber pillanataiban markában tartotta. Gyorsan felvette  aznapi ruháját; az ágy melletti kis szekrényen ma is talált reggelit, és ahogy eddig mindig, egy üzenetet is kapott mellé.

,,Tisztelt Mr. Cumberbatch!

Tegnapi sérülését tekintve ma szabadnapot kapnak, de holnap elkezdjük a munkát! 

A prof.

PS.: A mai újságot megtalálja a tálca alatt."

Hogy milyen munkát? Erről eddig nem szólt a professzor - gondolta Ben, ahogy előhalászta az újságot. A dátum láttán azonban fordult vele egyet a világ.
Egy hónap? Egy hónapja vagyok itt bezáva?
El sem tudta képzelni, mi lehetett Londonban, mi játszódhatott le szerettei fejében.
Istenem, Sophie, Christopher...
Lerogyott az ágyra, ujjai görcsösen markolták a papírt. Az álom képei újra megelevenedtek a szeme előtt, a kis Christopher halk hüppögése összeszorította a színész szívét.
Ben, szedd össze magad.
Amint lehet, eltűnik innen. Bemehetne mondjuk a rendőrségre… Nem. Abból nemzetközi botrány lenne. Majd kitalál valamit, ha kijutott.
Széthajtva a gyűrődéseket olvasni kezdte az újságot. Az első oldalon hatalmas szalagcím hirdette:

Újabb eltűnt híresség!

Mr. Cumberbatch egyre növekvő kíváncsisággal - no meg persze aggodalommal - olvasta tovább a cikket.

Egy hónapja már, hogy titokzatos körülmények között eltűnt a Sherlock sztárja, Benedict Cumberbatch. A Scotland Yard csak keveset tudott megállapítani a nyomozás során, az információkat pedig nem tárták nyilvánosság elé. Vajon mi történhetett aznap este? Gyilkosság vagy emberrablás?
- A jelek szerint az a legvalószínűbb, hogy Mr. Cumberbatchet elrabolták -nyilatkozta a nyomozás vezetője.
Tegnap azonban újabb tragédia történt: szintén a lakásáról rabolták el a színész Tom Hiddlestont. Egyre több kérdést vetnek fel az eltűnések, vajon ki, vagy mi állhat a bűntények mögött? Sorozatgyilkosság lenne? Mindenesetre a rendőrség legjobb emberei dolgoznak az ügyön, de abban mindenki egyetért, elkelne most egy Sherlock Holmes!

folytatás a 30. oldalon

Ben csüggedten ejtette ölébe az újságot, a harag felhői lassan gyűltek szeme elé. Most azonnal beszélnie kell a professzorral, mert ha ő rabolta el Tomot, akkor lesz hozzá egy-két keresetlen szava.
Első útja a laborba vezetett. Halkan nyitott be, de a sötét teremben senkit nem talált, így tovább sietett a társalgóba. Cipője visszhangozva kopogott az üres folyosókon, keze hol ökölbe szorult, hol türelmetlenül járt előre-hátra.
A társalgóban csak Smaug ült a kanapén, és egy vastag könyvet olvasott. Benedict sóhajtva lezuttyant mellé.
- Jó reggelt! Nem tudod, hol van a professzor?
Smaug meglepetten pillantott rá, láthatóan nem hallotta, ahogy Ben belépett.
- Öh, még korábban találkoztunk, de azt mondta, ma ne keressük, mert kimegy a városba - hadarta el a sárkányember.
A színész ismét sóhajtott. Pár percig csak meredt maga elé, Smaug pedig egy ezer éves sárkány türelmével várta, hogy mit akar mondani. Mert valami nyomta nyomta a bátyja szívét - Smaug magában szerette Benedictet a bátyjának hívni, habár hangosan csak a Mr. Cumberbatchet tudta elrebegni.
- Elrabolták a legjobb barátomat - szólt hirtelen Ben, Smaug minden figyelmét rá irányította. - Azt hiszem, Mr. Champleton tette.
Smaug érdeklődve billentette félre a fejét.
- Elrabolták?
- Aham, a mai újságban olvastam. Tegnap tűnt el - tördelte a színész a kezét, de amint rajta kapta magát, azonnal abbahagyta. -, de a rendőrség erről az esetről sem nyilatkozik a sajtónak, ahogy az enyémről se. Aggódom Tomért - pillantott Smaug aranybarna szemeibe. - És ha nem a professzor hozta ide... akkor vajon ki lehetett? Hol lehet most? - kezébe temette az arcát.
Smaug együttérzőn a színész vállára tette a kezét.
- Nem lesz semmi baja! Ha visszajön a professzor, azonnal megkeressük.
- Rendben. Köszönöm a segítséget, Smaug - mosolyodott el Ben halványan.
Hallgatásba burkolóztak, majd a színész a sárkányember könyvére tekintett.
- Mit olvasol?
- A címe az hogy Evolúciók - hajtotta be a könyvet Smaug. - Az emberiség történetének nagyvonalú átnyálazása. Reggel ott volt az ágyam mellett, a professzor küldte, hogy olvassam el. Így könnyebben beilleszkedek.
- Igen, ez tényleg okos ötlet... - mondta vonakodva Ben. Szíve szerint inkább a tényleges, élő világot mutatta volna a fiúnak, mert a könyv nem adhatja át a valóságot. - Akkor.. jó szórakozást! - tápászkodott fel a kanapéról. - Én azt hiszem visszamegyek a szobámba.
- Rendben - bólintott Smaug, ismét elmerülve a könyvben.
Benedict is biccentett, majd kiballagott a társalgóból. A szobájában leült a fotelbe, és szórakozottan babrálni kezdte a pólója sarkát. Aztán felpattant, tett egy kört a szobában és az ablakhoz lépett, de ott sem találta a helyét. Tennie kellett valamit, hogy elterelje a figyelmét, nem akart egész nap unatkozni.Hirtelen ötlettől vezérelve a könyvespolchoz lépett. Leginkább tudományos könyvek voltak, de felfedezett néhány ismerős regényt is, Vernét, Shakespeare-t, folyóiratokat. Végül aztán a Utolsó angol úriember mellett döntött. Már olvasta, sőt, a sorozatban ő játszotta a főszerepet, de szerette ezt a könyvet, most pedig egy kicsit elterelheti vele a figyelmét a gondokról. Letelepedett a fotelbe és olvasni kezdett. Fogytak az oldalak, a kis faliórán a percmutató sorra rótta köreit.
Pár órával később aztán kopogtattak az ajtaján.
- Szabad! - szólt ki a színész, csak félig figyelve az ajtóra, amin Sherlock dugta be a fejét.
- Mr. Champleton üzente, hogy az ebéd a társalgóban vár minket. Ha éhes vagy, gyere le - darálta, majd becsukta az ajtót.
Hát... - gondolta Benedict - legalább enni kapunk, ha már el nem mehetünk.

Az ebéd szótlanul telt, a klónok mindegyike el volt foglalva a saját gondolataival, Ben pedig a professzor üres helyét szuggerálta, hátha hirtelen felbukkan, és ő számon kérheti. Smaug azt az információt emésztette, hogy az emberek a majmok rokonai, Sherlock a színészt fürkészte, hogy mit tud leolvasni róla. A homlokán húzódó ráncok aggódásra utaltak.
Mi miatt aggódhat?
Sherlock a színész kezére pillantott: házas. Mindent értett. Ugyanakkor a színész nyughatatlanul pillantgatott a fogvatartójuk székére, biztosan akar tőle valamit. Esetleg rá akarja venni hogy elmehessen? Sherlock beleunt a fejtegetésbe, a színész nem tartogatott számára semmi érdekeset, így inkább a tányérján lévő ételre fordította a figyelmét.
Khan unatkozott. Nem tudta, meddig tart ez a börtön időszak, de elhatározta, beszél a professzorral, mielőtt végleg beleőrül. Nem fog örök életében itt raboskodni, ő harcra született.
Egyszóval mindenki szívesen elhúzta volna a csíkot. Ebben csak egy dolog állt az útjukban: hogy az égvilágon semmit nem tudtak a sorsukról.

Étkezés után mindenki elvonult a saját kis zugába, Smaug és Ben olvastak, Sherlock pedig belopózott a professzor laborjába egy kis kísérletezésre - nos, meg információt gyűjtött Mr. Champletonról.  Khan… ő csak rótta a fehér folyosókat, mint egy bezárt oroszlán.
Az este anélkül telt el, hogy a professzor egyszer is felbukkant volna. Benedict idegei tropára mentek, Khan majd’ belehalt az unalomba, Smaugnak jojózott a szeme a sok olvasástól,  és Sherlock kétszer is felrobbantotta azt a vegyületet, amin dolgozott. Végül ágyba bújtak, de egyiküknek sem jött álom a szemére. Egész nap nem csináltak semmit, egyáltalán nem fáradtak el.
Holnap beszélek Sherlockkal és megkeressük Mr Champletont - forgatta a terveket Benedict a fejében.
A szándékod tiszteletre méltó, de hogyan tervezel kijutni innen? - szólalt meg Sherlock, mire Benedict majdnem szívrohamot kapott. Úgy ült fel az ágyban, mint akit megcsípett a darázs, de körülnézve a szobában nem látott senkit.
- Sherlock? - kérdezte óvatosan.
Heh? - reagált a nyomozó.
Mi most… gondolatban  beszélgetünk? - vonta le a következtetést a színész.
Nagyon úgy tűnik.
Benedict próbálta feldolgozni a történteket.
Huhh, ez… szokatlan. Vajon hogy működik?
Valószínűleg gondolni kell a másikra - találgatott Sherlock. - Khan egy űrből érkezett tömeggyilkos katona - próbálta ki azonnal az elméletet.
Megtisztelő a cím, de mivel is érdemeltem ki? - hangzott fel Khan hangja is.
A filmedben ilyen vagy, utánanéztem. Én pedig egy híres, zseniális magándetektív voltam - Sherlock hangjából csöpögött az önimádat.
- Na meg drogos - motyogta Benedict az orra alatt.
Fogd be! - dörrent rá Sherlock. - Inkább szóljunk Smaugnak.
Oké. Smaug… Smaug, hallasz? Itt Benedict! - hadarta a színész, mintha egy rádióba beszélt volna.
- A magányos hegy összes kincsére! - fortyant fel Smaug. - Mit akarsz, Ben?
Helló, fiú! Ne is nézz körül, nem a szobádban vagyunk - világosította fel Khan kegyetlenül.
Hanem a fejedben - egészítette ki Sherlock, Benedict csak a fejét fogta.
Azt meg hogyan? - tette fel a legnyilvánvalóbb kérdést Smaug.
Nem tudjuk. Valószínűleg ez is egy képességünk, mint… Féltesvéreknek - ízlelgette a szót Benedict.

Féltestvérek? - hümmögött Sherlock. - Nem is rossz.
Ki fedezte fel ezt a… - Smaug kereste a megfelelő szót a jelenségre.
A telepátiát? Én.
Ki az az én?
Benedict. Éppen azon gondolkodtam,  hogy Sherlockkal kideríthetnénk, hogy hol van a professzor, amikor Sherlock megszólalt a fejemben.
Miért kell neked a professzor?  - kérdezte Khan.
Az újságban írták, hogy elrabolták az egyik barátomat. Azt hittem, Mr Champleton volt - sóhajtott a színész. - De ő nincs itt, és nem tudom, mit gondoljak.
Itt valami bűzlik - motyogta Sherlock.
Éhes vagyok - fűzte hozzá Smaug, mire a többiekből kitört a nevetés.
Nincs kedvetek nézni valamit?  - kérdezte Ben a könnyeit törölgetve. - Én tutira nem fogok tudni elaludni.
A szemhéjunkat belülről? - vetette fel Smaug kissé félreértve a helyzetet.
Neem - korholta Sherlock. - Filmet. Majd meglátod - tette hozzá, megelőzve a fiú újabb kérdését.
Találkozzunk a nappaliban! - zárta le a beszélgetést Khan.

Öt perc múlva már mindenki a kanapén kuporgott, mikor Benedict betoppant egy kupac DVD-vel.
- Nah! Gondoltam, megnézhetnénk a rólatok szóló filmeket. Mit szóltok? - rakta be a színész az első lemezt, és lehuppant Sherlock és Smaug közé.
- Egoista - bökte oldalba a detektív egy halvány mosollyal, mire Ben visszabökte.
- Fogd be! - utánozta Sherlock hangját.
- Jól van, egy-egy - egyezett bele a nyomozó,  majd elindították az első filmet,  a Hobbitot.
Mikor a sárkány először felbukkant,  Smaug akkorát ordított,  hogy Khan pisztolyt rántott.
- Jóságos ég, honnan van fegyvered? - hördült meg Ben.
- Találtam - vont vállat Khan,  mire a színész kikapta a kezéből.
Smaug vágyakozó tekintettel bámulta a képernyőn szárnyaló sárkányt, aztán csalódottan konstatálta, hogy bizony nemkívánatos személy volt Középföldén. Benedict vigasztalta, míg Sherlock elindította a következő filmet, a Star Treket, majd sorban jött a Sherlock. Khan és a detektív egész jól reagálták le a történetüket, bár Khan néha beleüvöltött, amikor volt néhány jó jelenete, Sherlocknak pedig 20%-kal nőtt az egója. De legalább senki nem szidta el Bent, ha nem tetszett nekik valami a filmben - a színész legnagyobb megkönnyebbülésére.

Benedict - immár kiszorulva a kanapé szélére - végigpillantott a klónokon. Elmélyülten meredtek a képernyőre, észre sem véve, ahogy a színész felállva az ajtó felé kezdett osonni.

Most, hogy a professzor nincs itt, a klónokat pedig leköti a film, itt van a kiváló alkalom a szökésre. Úgy ahogy volt, Benedict végigsietett a folyosókon, egész a lépcsőházig.

Éppen a Sherlock második évad harmadik részének végén tartottak, mikor a professzor benyitott a szobába és felkapcsolta a villanyokat. 

- Egek, már mindenhol kerestem magukat!  - kiáltott fel mérgesen, de a csapat egy emberként fortyant fel.

- Kapcsolja le a villanyt! - sziszegte Khan.  - Nem látjuk a filmet!

- Pont a végénél!  - nyögött fel Smaug.

A professzor a lehető leggyorsabban kimenekült a szobából,  magára hagyva a TV-függőket. A rész véget ért,  mire Sherlock elégedett bitch please! tekintettel elnyúlt a kanapén.

- Zseni vagyok!

- De hát meghaltál! - értetlenkedett Smaug.

- Dehogy is! Egyszerűen, mikor leugrottam… - a detektív nem tudta befejezni, mert Khan befogta a száját.

- Még van egy évad! - figyelmeztette.

- Megnézzük? - csillant fel Smaug szeme.

- Nem, mára elég - rázta meg a fejét a katona, miután a faliórára pillantott. A mutatók reggel fél hetet mutattak. - Nézzük meg,  mit akart Mr Champleton!