2017. június 27., kedd

Tizenegyedik Fejezet - Egy lépés előre, kettő hátra

Helló, kedves unatkozók, fangörcsölők és az univerzum egyéb idetévedői!
Még van nyolc percem a facebookon ígért határidőmből, szóval nem kertelek: jó olvasást, a bétázást pedig, mint mindig, köszönöm Klárinak, akinek egyúttal itt is boldogságos Születésnapot kívánok! ^~^
Ui.: már csak hét perc...

Khan gunyoros hangjából sütött, hogy bármelyik pillanatban kész lepuffantani az istent.
- Dobja el a jogart!
Loki engedelmesen oldalra hajította értékes fegyverét, majd Khan intésére két kezét feje fölé emelte. A katona várt volna egy gúnyos mosolyt, szabadulási kísérletet, de Loki csendben tűrte, hogy az érkező Sherlock bilincset kattintson a csuklójára. Inkább mintha befelé figyelt volna, mintha nem is érdekelte volna, mi történik körülötte. Benedict azonban biztos volt benne, hogy Loki néha Splitman irányítása alatt állt, bár épp nem Splitmannel volt dolguk, hanem az istennel, elég volt a szemébe néznie. A jégherceg most ura volt az elméjének.
A kérdés az, hogy Splitman mit csinált odabent.
Amíg Benedict és Khan Lokival volt elfoglalva, Sherlock Smaughoz lépett. A sárkányfiú épp kezdett magához térni. Megtapogatta sajgó arcát, de a fájdalom megsokszorozódott, ahogy hozzáért. Sherlock kezét nyújtva Smaugnak felsegítette a földről, Smaug fancsali arccal, kissé még támolyogva követte a detektívet a többiekhez.
Loki Smaugra pillantott, szája sarkában apró, elégedett mosoly sejlett fel egy pillanatra, szemében fenyegető szikra gyúlt. Sherlock döbbenten meredt a jelenetre - aztán egy másodperc múlva a jégherceg vonásai ismét fagyossá és leolvashatatlanná váltak, mintha az előbb csak a fény játszott volna arcán. Sherlock nem volt biztos benne, hogy nem így történt.



New York, HQ


A professzor rémülten felsikkantott, ahogy a Féltestvérek felbukkantak a laborjában. Sherlock gyorsan vázolta a történéseket, Lokit pedig bezárták a Smaug számára készült hibernálócellába. Loki fintorogva figyelte őket belülről, ahogy háttal neki tanácskoztak.
Mintha bármit is meghallhatnék innen.
Ebédnél mindenki gondolataiba merülve, csendben kanalazta a levest, mikor Benedict hirtelen megszólalt.
- Nos… hogyan tovább?
Khan érezte, hogy ezt a kérdést még nagyon sokszor fel fogják tenni.
- Sherlock?
A detektív ivott egy korty vizet, megtörölte a száját, majd kezét ölébe ejtve a többiek felé fordult.
- Szerintem beszéljünk Lokival. Talán megtudhatjuk, milyen a viszonya Splitmannel, lehet, hogy hajlandó pártot váltani.
Benedict megköszörülte a torkát.
- Szerintem ez nem ilyen egyszerű.
- Ezt hogy érti? - csodálkozott Champleton. Benedict nem szokott ilyen nyíltan ellent mondani, főleg nem Sherlocknak.
- Nehéz elmagyarázni, de néha, amikor Loki gondolataiban olvastam, egy teljesen idegen elmét találtam benne. Szerintem Splitman valahogy irányítja Lokit, talán pont olyan telepatikus képessége lett, mint nekem.
Champleton bólintott.
- Akkor viszont ha faggatni kezdjük, Splitman egyszerűen átveszi a helyét és beolvashat nekünk - összegezte Khan. - Akkor ennek a tervnek annyi.
Sherlock vállat vont.
- Megoldható.
- Hogyan? - kapott rajta Benedict.
- Amíg én kérdezgetem, te valahogy, akárhogy, de visszatartod Splitmant.
- Mint egy párharc - bólintott Khan. -, csak mentálisan.
- Smaug, te mit go… - Benedict a sárkányfiúhoz fordult, de csak most vette észre, hogy a széke üresen állt. - Hol van Smaug?
- Kiment még ebéd elején - szólt Sherlock, keverve magának egy bögre kávét. Egy jó nagy bögrében.


A laborban ha lehet, még fagyosabb lett a hangulat. Loki karba font kézzel nézett farkasszemet a belépő Sherlockkal és Benedicttel, egyetlen arcizma sem rezdült, ahogy Benedict érintkezésbe lépett az elméjével.
A színész gondosan körbejárt Loki gondolatai között (nagyon sokat viszont nem látott, mintha a jégherceg szándékosan elrejtette volna), kereste Splitmant.
- Tudom, kit keres - szólalt meg Loki flegmán.
Sherlock megkerülte Benedictet, aki lecövekelt a szoba közepén. Annyira koncentrált elméje irányítására, hogy elfeledkezett a kinti világról. Bárkivel előfordulhat, nem? A detektív a hibernátor üvegéhez támasztotta a homlokát, onnan pillantott Lokira. Jégkék szeme kitartóan vizslatta az isten arcát, de Lokit nem hozta zavarba.
- Már 1048 éves… - Sherlock hangja halk volt, mégis tökéletesen érthető. - Nagyon jól tartja magát.
Loki a szemét forgatta.
- Többet vártam volna magától, tudja? Egy zseniális detektív, aki egy koszfoltból kibogoz egy megoldhatatlannak tűnő rejtélyt…
Sherlock egyszerűen hátat fordított, jelezve, hogy a hízelgés nem jön be neki.Benedict eközben ráakadt egy ajtóra. Nem volt kézzelfogható, mégis érezte, hogy éles határ húzódik Loki és egy másik valaki elméje között.
Splitmané.
Ám minden nyugodt volt, a fal nem ingott meg. Benedict óvatosan megpróbált áthatolni rajta, de mentális csápjai mindannyiszor visszaverődtek a láthatatlan felületről. Splitman bezárkózott, de Benedictet jobban aggasztotta az, hogy egyáltalán tud ilyet. Neki magának eddig fogalma sem volt, hogy erre is képes lehetne - emlékeket elrejteni, dobozba zárni az elméjét…
- Nem önszántából cselekszik, ugye? - törte meg a beállt csendet Sherlock nyugodt hangja.
Loki pislogás nélkül válaszolt.
- Nem.
- Splitman irányítja?
- Igen.
A lapokat kiterítették: a Féltestvérek tudtak Splitmanről, és Loki tudta, hogy mindent tudnak. Megtalálták Tomot, ki is szabadították, de a professzor még nem tudta felébreszteni. Egyhelyben toporogtak, csak az volt a kérdés, ki lép előbb.
- Nem próbált soha megszabadulni? - puhatolózott Sherlock.
Loki színpadiasan a plafonra pillantott és hatalmasat sóhajtott.
- És most jön mindjárt a duma, hogy “állj át és garantáljuk a szabadságod, bla-bla-bla!
A gunyoros hangra Benedict is visszazökkent a valóságba.
Nem-nem, ez így nem lesz jó...
- De tudod mit, klón? - Loki szájából szitoknak hatott az klón szó. - Te is, és mindannyian - kitárta a karját, száját ördögi vigyorra húzta - meg fogunk halni! Semmi keresnivalónk ebben a világban, és ezt te is tudod!
- Ez nem igaz! - csattant fel Benedict. - Sherlock, Smaug és a többiek az igazságot szolgálják, a népet! Maradni fognak.
Loki csak megmosolyogta a színész kitörését.
- Ez nem egy szuperhősfilm, Cumberbatch. Míg te azért küzdesz, hogy hazamehess, mi az életünkért harcolunk. Ha nem teljesítem Splitman parancsait, halott vagyok. Ha a klónjaid nem viselkednek rendesen, halottak.
Benedict döbbenten állt, Sherlock viszont megtalálta a hangját.
- Akkor szabadulj meg tőle! Erősebb vagy, mint Splitman, miért nem szöksz meg?
Egyikük sem vette észre, hogy valahol elhagyták az angolos magázódást.
- Lehet, hogy erősebb vagyok, de ő meg őrült. Nem lehet kiszámítani, mit fog tenni, én meg nem akarok Hiddleston sorsára jutni.
Benedictben kezdett felmenni a pumpa. Csak fecsegnek, Sherlock nem próbálkozik rendesen, Loki pedig csak húzza az agyukat.
- Mr. Champleton meg fogja gyógyítani! Loki! Nem mi vagyunk a gonoszak, a professzor a jó oldalon áll! Ha segítesz nekünk… Ha segítesz elkapni Splitmant, eltekintenénk attól, amit korábban tettél, és…
Ebben. A pillanatban megcsikordult a padló egy gumitalpú bakancs alatt, mire a három férfi egyszerre fordult az ajtó felé. Smaug állt ott, láthatóan teljes zavarban.
- Oh… hogy itt vagytok? - Lokira pillantott, majd Benedictre. - Akkor nem is zavarok… Folytassátok csak!
Ezzel olyan halkan, ahogy bejött, kisurrant az ajtón. Sherlock összehúzott szemmel meredt a zárt ajtóra.


Este Benedict némán feküdt az ágyában, a falak nyomasztóan borultak köré. Mit csináljon?
Mit csináljunk?
Aludjunk - hangzott fel a fejében Khan morcos hangja.
Tényleg, Khan. Megrekedtünk, Lokival sem tudunk semmit kezdeni!
Öljük meg.
Khan! Ez nem így megy. Akkor hogyan akarod megtalálni Splitmant?
Benedict érezte, ahogy Khan gondolatban vállat von.
Szerintem várjunk - javasolta Sherlock. - Splitman vissza akarja majd kapni a verőemberét a bosszújadjáratához, így előbb-utóbb tenni fog valamit. Ha mást nem, felveszi velünk a kapcsolatot Lokin keresztül.
Igazad lehet - sóhajtott Benedict. - De egyre kevésbé tudom kézben tartani ezt az egészet.
Khan és Sherlock csendben figyeltek.
Hirtelen szuperhős lettem, telekinézissel, regenerációval, tudok repülni, de ez nekem sok… Én csak haza akarok menni a családomhoz, nem egy elmebeteg nyomában loholni és friss halottak szemét lecsukni!
A színész még amikor kiakadt, akkor is fennkölten beszélt.
Én megértem, Ben - szólt Sherlock. -, de ezen túl kell lennünk. Gondolj csak bele, ha Splitman kitalálja, hogy a világon akar bosszút állni! Nem, meg kell állítanunk.
Benedict bólintott. A többiek érezték.
Aludjunk már - szenvedett Khan hangosan, Benedict halványan elmosolyodott.
Rendben, jó éjt, Khan.
'éjt.
Jó éjt, Sherlock!
Jó éjszakát, Ben.
Jó éjt, Smaug!
Smaug nem válaszolt.

2017. június 12., hétfő

Tizedik fejezet - Kis híján...?

Egyre gázabbak ezek a késések. De azért szeressetek :") 

Gépek villogtak, zúgtak és kattogtak körülötte, ahogy Loki hangtalanul lépdelt a fehér laborköpenyes férfiak és nők között. Mindegyikük el volt foglalva valamivel. Kutattak, ellenőriztek, kísérleteztek, de Loki nem miattuk volt itt. 
Illetve nem is Loki. 
Üveges szemei mögött ismét Splitman elméje uralkodott. A tudós, akinek az alakját felvette, minden fennakadás nélkül haladt át a termeken és ajtókon, gyűjtve az információkat, hogyha esetleg valaki feltartóztatná, ki tudja vágni magát. Végül belépett egy liftbe, ami az irodaszintre vitte. A folyosók ezúttal nem voltak néptelenek, Loki igyekezett nem szemkontaktust teremteni az emberekkel, ahogy elszlalomozott közöttük. 
Útja végén megtorpant egy ajtó előtt. Az semmiben nem különbözött a többitől, egyszerű fehér és jelentéktelen volt, rajta kopottas felirattal:
Prof. Alfred D. Kitrell.

 - Gyerünk! - vezényelte a csapatot Khan, ahogy beosontak az épületbe. Mind láthatatlanok voltak, hála Khan kütyüjének, ám sokan utánuk fordultak, mivel bár látni nem, de hallani hallották őket. A négyes végigtrappolt a folyosókon, Benedict picit lemaradva néha megdörzsölte a homlokát.
 - Na, Ben! Hol van? - fordult vissza Khan.
 - Nem tudom, nagyon nehéz megtalálni az elméjét… - Benedict fintorgott. - Talán jobbra.
Majdnem beleütköztek egy nőbe, aztán Sherlock beverte a fejét egy nyíló ajtóba, de végül megtalálták Kitrell ajtaját. Smaug lenyomta a kilincset, ám a zár nem engedett. Sherlock megropogtatta a vállát, biccentett Smaugnak, hogy álljon arrébb, majd nemes egyszerűséggel berúgta az ajtót.
 - Yep, végülis így is lehet csinálni - hümmögött Benedict.
Aztán belépve az irodába mind megtorpantak. Loki a szoba közepén állt, kezében Kitrell ingnyakával, abban pedig a kékülő arcú tudóssal. A levegőben ott függött Loki (vagy Splitman?) befejezetlen mondata.
 - Hé, engedje el! - kiáltott Smaug, borostyán szeme haragosan villant.
Loki arca érzelemmentes maradt, ahogy rájuk pillantott - Benedict fejében megfogalmazódott, hogy a jégherceg hogyan képes látni őket, ha láthatatlanok, de úgy gondolta, ezt a problémát elteszi későbbre -, majd vissza a kezében tartott férfira. Sherlock felkiáltott, majd kék fény villant, és Kitrell élettelenül zuhant a földre. Khan fegyvert rántott, Smaug szárnyával elvágta a menekülés útját, ám Loki egy pillanat alatt köddé vált.
A Féltestvérek egyedül maradtak a holttesttel.
 - Neee, ne ne ne! - vetette le magát Benedict Kitrell mellé. Megnézte a csuklóját, majd a nyaki artériát, s arca egyre kétségbeesettebbé vált. - Nem halhatott meg, nem nem nem…
Sherlock körbejárt a szobában, Smaug visszatámasztotta az ajtót, és az ujján gyújtott apró lánggal a helyére rögzítette. Biztosan meghallották, hogy itt vannak, akkor már nehezítsék meg az érkezők dolgát.
Khan Benedict mellé sétált.
 - Most már mindegy. 
Benedict felpillantott rá. - Elkéstünk…
Khan a szemét forgatta.
 - Attól nem lesz kevésbé halott, hogy szépen nézel rá! Inkább keressük meg és vigyük biztonságba a másik tudóst, vagy kövessük Lokit!
Benedict sóhajtott. A szuperkatonának igaza volt.
 - Hova ment Loki? - lépett oda hozzájuk Smaug, Khan kérdőn fordult a színészhez.
 - Szerintem… szerintem visszament a házhoz. Ha Splitman irányítja, akkor nem tud máshova. 
Khan bólintott.
 - Akkor oda megyünk. Sherlock! - A detektív épp vállig eltűnt a szemetesben. - Mehetünk, vagy szeretnél még játszani?
Sherlock már nyitotta a száját, hogy egy kétszavas válasszal lealázza Khant, de az gyorsabb volt, elkapta a karját és bekapcsolva a gépet elteleportált a kutatóintézetből.

Ismét a Livingstoni házban voltak, a pince lejárata előttük ásított. Sherlock és Benedict próbáltak magukhoz térni, mikor meglepett kiáltást hallottak. Khan előre vetette magát, egyenesen a lépcsőfordulóban eltűnő zöld köpeny után. Rögtön utána Sherlock is kapcsolt. Előreszegezett fegyverrel vették üldözőbe Lokit, de az út elég hamar véget ért. Khan beleeresztett egy golyót Loki lábába - vagyis csak szeretett volna. Az isten körül valami erőtér-féle lehetett, a lövedék egy kékes villanással eltűnt Lokitól két centire. Sherlock lövése a füle mellett suhant el. Loki megfordult, ahogy a folyosó végére ért, közben a csapat másik fele is csatlakozott.
Lokinak nem maradt menekülőút.
Benedict épp szóra nyitotta volna a száját, mikor a jégherceg ördögi vigyort villantott, és elteleportált.
 - Ó, hogy az a… - füstölgött Sherlock. Végre sikerült meglepniük ezt a rohadékot, erre elszúrják a kínálkozó lehetőséget.
 - Gyorsan, ide! - kiáltott Khan, ahogy babrált valamit a teleporteren. - Sikerült ráhangolnom a navigációt Loki nyomára, még utolérhetjük!
Benedict pedig hálát adott, hogy van egy zseni a csapatban. Mert bár Sherlock kiválóan nyomoz és logikázik, Smaug pedig kitartó és erős, egy quantumfizikus sosem árt, igaz?
Következő gondolatai eltűntek gyomra háborgó örvényében, ahogy ismét helyet váltottak.

Benedict orrát hideg, földszagú levegő csapta meg, ahogy próbált talpon maradni az érkezés után. Sosem fogja megszokni ezt az utazási formát, ebben biztos volt.
 - Hol vagyunk? - pillantott körül Smaug.
Magas, zöld fák alatt álltak, talpuk alatt döngött az erdei talaj. Khan a homlokát ráncolta, ahogy a teleporter kijelzőjére pillantott.
 - Öh… ezt nem értem, de elvileg… valahol Budapest mellett, Magyarországon. Benedict a szemét forgatta. - Mi történt Budapesten? - motyogta a szemét forgatva, mire Sherlock értetlenül pillantott rá.
 - Mi?
Benedict legyintett.
 - Semmi.
 - Hol van Loki? - tette fel az újabb fontos kérdést Smaug.
Hupsz - gondolta Benedict. Ez a csapat baja, túl sokat fecsegnek.
 - Váljunk szét és keressük meg - javasolta a színész, a Féltestvérek egy bólintás után elindultak a négy égtáj felé.
Szóljatok, ha van valami - üzente Sherlock gondolatban.
Ami azt illeti, lenne - kapta fel a fejét Ben.
Hmm? - Sherlock kérdő arcát mindenki maga előtt látta. 
Loki miért lát minket? Nem tesz ez a cucc… láthatatlanná?
Tényleg, miért? - kérdezte Smaug is.
Nem tudom - válaszolt Khan kis szünet után. - Biztosan a mágiája miatt van.
Az erdő csendesen terült el körülöttük, mintha a madarak tudták volna, hogy valami baj van. Most a fákkal együtt figyeltek, várva, mihez kezd a négy szokatlan utazó.
És valóban, egyszer csak… 
Megvan, látom! - kiáltott gondolatban Khan, és mindenki látta, amit ő látott: a napfény egy pillanatra megcsillant Loki sisakján. Egészen közel volt. - Hol vagytok? Ide tudtok jönni?
Én két perc és odaérek - szólt Smaug. Villámgyorsan cikázott a fák között, szárnyait hátához lapítva. 
Benedict és Sherlock távolabb voltak tőlük, de olyan gyorsan futottak, ahogy csak tudtak.
Miért nem teleportál? - kérdezte Smaug gondolatban.
Nincs elég helye! - érkezett a rövid válasz Khantól. A szuperkatona tapasztaltan kereste a legrövidebb utat a jégherceg felé, fegyverét tüzelésre készen maga előtt tartotta. Jobbra pillantott, ahol Smaug valamivel távolabb tőle egyre közelebb került Lokihoz.
Visszapillantott az istenre.
 Smaug, előzd meg és kerülj elébe!
Aztán Khan megtorpant. Ha tovább fut, Loki biztosan meghallja az őt követő lépteket. De ha nem éri utol, Smaugnak egyedül kell szembenéznie vele… 
Hé, Ben!
Hm?
Khan alaposan megfontolta a szavakat, mielőtt kimondaná azt, amire nem hitte volna, hogy valaha sor kerül… Segítséget kért.
Segítened kell. Fel tudsz emelni?
Mi, miért?
Benedict megtorpant, mire a mellette futó Sherlock sürgetőn meredt rá.
Loki meg fog hallani, ha tovább futok. Menni fog?
Eh… - A színész egyáltalán nem volt biztos benne. Ahhoz, hogy Khan úgy is futni tudjon, hogy a levegőben van, sűrűbb levegőt kell köré teremtenie. Ez a feladat túlnőtt a képességein.
Siess, elmenekül! - csattant Khan hangja, kizökkentve Bent az önmarcangolásból.
Oké-oké, megpróbálom!
Koncenrtált, megkereste a szuperkatona életjeleit a sűrű fák között, és Khan érezte, ahogy pár centit a föld fölé emelkedik.
Ez volt a problémamentesebb rész. Khan megpróbált elrugaszkodni, de egy centit sem mozdult előre. 
Cumberbatch! 
Rajta vagyok!
Ben úgy érezte, szétreped a feje. Belső szeme előtt kötések szakadtak szét és szövődtek Khan lába körül, ahogy az oxigén lassan átalakult.
Talán most… 
Khan ismét megkísérelt lépni egyet, és hatalmas lendülettel előreesett a levegőben.
Jó lesz!
Khan csak imádkozott, hogy senki - főleg Loki - ne lássa a megalázó közlekedési módot, amit alkalmaznia kellett. Mint egy két lábra kényszerült nyúl, úgy szökellt előre, de legalább haladt.
Ez a legnagyobb áldozat, amit ezért a küldetésért hozok. Nincs több gyereknap! - morgott magában.
Mire gondolsz? - érdeklődött Ben, aki nem láthatta a műsort.
Pofa be és siessetek! - torkollta le Khan, majd a feladatára koncentrált. Alig öt méter választotta el a jéghercegtől.
Smaug?
Mindjárt megvan!
Khan még utoljára ellenőrizte, hogy töltve van-e a fegyvere, a következő pillanatban pedig Loki kiáltása törte meg a csendet, a madarak felröppentek a fák tetejéről.
 - Megvagy! - Smaug a jégherceg mellkasán térdelt, szárnyain vörös folyamként szűrődött át a Nap fénye, rávetülve Loki érzelemmentes arcára. Még mindig Splitman irányította.
Smaug fájdalmasan feljajdult, ahogy a jégherceg képen törölte jogarával. A földre zuhant, Loki futásra készen felpattant, az ájult sárkányfiú fölé magasodva… ám azonnal megdermedt, ahogy megérezte a tarkójába nyomódó hideg pisztolycsövet.
 - Hova-hova? - Khan hangjából sütött, hogy bármikor kész lepuffantani az istent.