Tizedik fejezet - Kis híján...?

Egyre gázabbak ezek a késések. De azért szeressetek :") 

Gépek villogtak, zúgtak és kattogtak körülötte, ahogy Loki hangtalanul lépdelt a fehér laborköpenyes férfiak és nők között. Mindegyikük el volt foglalva valamivel. Kutattak, ellenőriztek, kísérleteztek, de Loki nem miattuk volt itt. 

Illetve nem is Loki. 

Üveges szemei mögött ismét Splitman elméje uralkodott. A tudós, akinek az alakját felvette, minden fennakadás nélkül haladt át a termeken és ajtókon, gyűjtve az információkat, hogyha esetleg valaki feltartóztatná, ki tudja vágni magát. Végül belépett egy liftbe, ami az irodaszintre vitte. A folyosók ezúttal nem voltak néptelenek, Loki igyekezett nem szemkontaktust teremteni az emberekkel, ahogy elszlalomozott közöttük. 

Útja végén megtorpant egy ajtó előtt. Az semmiben nem különbözött a többitől, egyszerű fehér és jelentéktelen volt, rajta kopottas felirattal:

Prof. Alfred D. Kitrell.

 - Gyerünk! - vezényelte a csapatot Khan, ahogy beosontak az épületbe. Mind láthatatlanok voltak, hála Khan kütyüjének, ám sokan utánuk fordultak, mivel bár látni nem, de hallani hallották őket. A négyes végigtrappolt a folyosókon, Benedict picit lemaradva néha megdörzsölte a homlokát.

 - Na, Ben! Hol van? - fordult vissza Khan.

 - Nem tudom, nagyon nehéz megtalálni az elméjét… - Benedict fintorgott. - Talán jobbra.

Majdnem beleütköztek egy nőbe, aztán Sherlock beverte a fejét egy nyíló ajtóba, de végül megtalálták Kitrell ajtaját. Smaug lenyomta a kilincset, ám a zár nem engedett. Sherlock megropogtatta a vállát, biccentett Smaugnak, hogy álljon arrébb, majd nemes egyszerűséggel berúgta az ajtót.

 - Yep, végülis így is lehet csinálni - hümmögött Benedict.

Aztán belépve az irodába mind megtorpantak. Loki a szoba közepén állt, kezében Kitrell ingnyakával, abban pedig a kékülő arcú tudóssal. A levegőben ott függött Loki (vagy Splitman?) befejezetlen mondata.

 - Hé, engedje el! - kiáltott Smaug, borostyán szeme haragosan villant.

Loki arca érzelemmentes maradt, ahogy rájuk pillantott - Benedict fejében megfogalmazódott, hogy a jégherceg hogyan képes látni őket, ha láthatatlanok, de úgy gondolta, ezt a problémát elteszi későbbre -, majd vissza a kezében tartott férfira. Sherlock felkiáltott, majd kék fény villant, és Kitrell élettelenül zuhant a földre. Khan fegyvert rántott, Smaug szárnyával elvágta a menekülés útját, ám Loki egy pillanat alatt köddé vált.

A Féltestvérek egyedül maradtak a holttesttel.

 - Neee, ne ne ne! - vetette le magát Benedict Kitrell mellé. Megnézte a csuklóját, majd a nyaki artériát, s arca egyre kétségbeesettebbé vált. - Nem halhatott meg, nem nem nem…

Sherlock körbejárt a szobában, Smaug visszatámasztotta az ajtót, és az ujján gyújtott apró lánggal a helyére rögzítette. Biztosan meghallották, hogy itt vannak, akkor már nehezítsék meg az érkezők dolgát.

Khan Benedict mellé sétált.

 - Most már mindegy. 

Benedict felpillantott rá. - Elkéstünk…

Khan a szemét forgatta.

 - Attól nem lesz kevésbé halott, hogy szépen nézel rá! Inkább keressük meg és vigyük biztonságba a másik tudóst, vagy kövessük Lokit!

Benedict sóhajtott. A szuperkatonának igaza volt.

 - Hova ment Loki? - lépett oda hozzájuk Smaug, Khan kérdőn fordult a színészhez.

 - Szerintem… szerintem visszament a házhoz. Ha Splitman irányítja, akkor nem tud máshova. 

Khan bólintott.

 - Akkor oda megyünk. Sherlock! - A detektív épp vállig eltűnt a szemetesben. - Mehetünk, vagy szeretnél még játszani?

Sherlock már nyitotta a száját, hogy egy kétszavas válasszal lealázza Khant, de az gyorsabb volt, elkapta a karját és bekapcsolva a gépet elteleportált a kutatóintézetből.

Ismét a Livingstoni házban voltak, a pince lejárata előttük ásított. Sherlock és Benedict próbáltak magukhoz térni, mikor meglepett kiáltást hallottak. Khan előre vetette magát, egyenesen a lépcsőfordulóban eltűnő zöld köpeny után. Rögtön utána Sherlock is kapcsolt. Előreszegezett fegyverrel vették üldözőbe Lokit, de az út elég hamar véget ért. Khan beleeresztett egy golyót Loki lábába - vagyis csak szeretett volna. Az isten körül valami erőtér-féle lehetett, a lövedék egy kékes villanással eltűnt Lokitól két centire. Sherlock lövése a füle mellett suhant el. Loki megfordult, ahogy a folyosó végére ért, közben a csapat másik fele is csatlakozott.

Lokinak nem maradt menekülőút.

Benedict épp szóra nyitotta volna a száját, mikor a jégherceg ördögi vigyort villantott, és elteleportált.

 - Ó, hogy az a… - füstölgött Sherlock. Végre sikerült meglepniük ezt a rohadékot, erre elszúrják a kínálkozó lehetőséget.

 - Gyorsan, ide! - kiáltott Khan, ahogy babrált valamit a teleporteren. - Sikerült ráhangolnom a navigációt Loki nyomára, még utolérhetjük!

Benedict pedig hálát adott, hogy van egy zseni a csapatban. Mert bár Sherlock kiválóan nyomoz és logikázik, Smaug pedig kitartó és erős, egy quantumfizikus sosem árt, igaz?

Következő gondolatai eltűntek gyomra háborgó örvényében, ahogy ismét helyet váltottak.

Benedict orrát hideg, földszagú levegő csapta meg, ahogy próbált talpon maradni az érkezés után. Sosem fogja megszokni ezt az utazási formát, ebben biztos volt.

 - Hol vagyunk? - pillantott körül Smaug.

Magas, zöld fák alatt álltak, talpuk alatt döngött az erdei talaj. Khan a homlokát ráncolta, ahogy a teleporter kijelzőjére pillantott.

 - Öh… ezt nem értem, de elvileg… valahol Budapest mellett, Magyarországon. Benedict a szemét forgatta. - Mi történt Budapesten? - motyogta a szemét forgatva, mire Sherlock értetlenül pillantott rá.

 - Mi?

Benedict legyintett.

 - Semmi.

 - Hol van Loki? - tette fel az újabb fontos kérdést Smaug.

Hupsz - gondolta Benedict. Ez a csapat baja, túl sokat fecsegnek.

 - Váljunk szét és keressük meg - javasolta a színész, a Féltestvérek egy bólintás után elindultak a négy égtáj felé.

Szóljatok, ha van valami - üzente Sherlock gondolatban.

Ami azt illeti, lenne - kapta fel a fejét Ben.

Hmm? - Sherlock kérdő arcát mindenki maga előtt látta. 

Loki miért lát minket? Nem tesz ez a cucc… láthatatlanná?

Tényleg, miért? - kérdezte Smaug is.

Nem tudom - válaszolt Khan kis szünet után. - Biztosan a mágiája miatt van.

Az erdő csendesen terült el körülöttük, mintha a madarak tudták volna, hogy valami baj van. Most a fákkal együtt figyeltek, várva, mihez kezd a négy szokatlan utazó.

És valóban, egyszer csak… 

Megvan, látom! - kiáltott gondolatban Khan, és mindenki látta, amit ő látott: a napfény egy pillanatra megcsillant Loki sisakján. Egészen közel volt. - Hol vagytok? Ide tudtok jönni?

Én két perc és odaérek - szólt Smaug. Villámgyorsan cikázott a fák között, szárnyait hátához lapítva. 

Benedict és Sherlock távolabb voltak tőlük, de olyan gyorsan futottak, ahogy csak tudtak.

Miért nem teleportál? - kérdezte Smaug gondolatban.

Nincs elég helye! - érkezett a rövid válasz Khantól. A szuperkatona tapasztaltan kereste a legrövidebb utat a jégherceg felé, fegyverét tüzelésre készen maga előtt tartotta. Jobbra pillantott, ahol Smaug valamivel távolabb tőle egyre közelebb került Lokihoz.

Visszapillantott az istenre.

 Smaug, előzd meg és kerülj elébe!

Aztán Khan megtorpant. Ha tovább fut, Loki biztosan meghallja az őt követő lépteket. De ha nem éri utol, Smaugnak egyedül kell szembenéznie vele… 

Hé, Ben!

Hm?

Khan alaposan megfontolta a szavakat, mielőtt kimondaná azt, amire nem hitte volna, hogy valaha sor kerül… Segítséget kért.

Segítened kell. Fel tudsz emelni?

Mi, miért?

Benedict megtorpant, mire a mellette futó Sherlock sürgetőn meredt rá.

Loki meg fog hallani, ha tovább futok. Menni fog?

Eh… - A színész egyáltalán nem volt biztos benne. Ahhoz, hogy Khan úgy is futni tudjon, hogy a levegőben van, sűrűbb levegőt kell köré teremtenie. Ez a feladat túlnőtt a képességein.

Siess, elmenekül! - csattant Khan hangja, kizökkentve Bent az önmarcangolásból.

Oké-oké, megpróbálom!

Koncenrtált, megkereste a szuperkatona életjeleit a sűrű fák között, és Khan érezte, ahogy pár centit a föld fölé emelkedik.

Ez volt a problémamentesebb rész. Khan megpróbált elrugaszkodni, de egy centit sem mozdult előre. 

Cumberbatch! 

Rajta vagyok!

Ben úgy érezte, szétreped a feje. Belső szeme előtt kötések szakadtak szét és szövődtek Khan lába körül, ahogy az oxigén lassan átalakult.

Talán most… 

Khan ismét megkísérelt lépni egyet, és hatalmas lendülettel előreesett a levegőben.

Jó lesz!

Khan csak imádkozott, hogy senki - főleg Loki - ne lássa a megalázó közlekedési módot, amit alkalmaznia kellett. Mint egy két lábra kényszerült nyúl, úgy szökellt előre, de legalább haladt.

Ez a legnagyobb áldozat, amit ezért a küldetésért hozok. Nincs több gyereknap! - morgott magában.

Mire gondolsz? - érdeklődött Ben, aki nem láthatta a műsort.

Pofa be és siessetek! - torkollta le Khan, majd a feladatára koncentrált. Alig öt méter választotta el a jéghercegtől.

Smaug?

Mindjárt megvan!

Khan még utoljára ellenőrizte, hogy töltve van-e a fegyvere, a következő pillanatban pedig Loki kiáltása törte meg a csendet, a madarak felröppentek a fák tetejéről.

 - Megvagy! - Smaug a jégherceg mellkasán térdelt, szárnyain vörös folyamként szűrődött át a Nap fénye, rávetülve Loki érzelemmentes arcára. Még mindig Splitman irányította.

Smaug fájdalmasan feljajdult, ahogy a jégherceg képen törölte jogarával. A földre zuhant, Loki futásra készen felpattant, az ájult sárkányfiú fölé magasodva… ám azonnal megdermedt, ahogy megérezte a tarkójába nyomódó hideg pisztolycsövet.

 - Hova-hova? - Khan hangjából sütött, hogy bármikor kész lepuffantani az istent.