Tizenegyedik Fejezet - Egy lépés előre, kettő hátra

Helló, kedves unatkozók, fangörcsölők és az univerzum egyéb idetévedői!
Még van nyolc percem a facebookon ígért határidőmből, szóval nem kertelek: jó olvasást, a bétázást pedig, mint mindig, köszönöm Klárinak, akinek egyúttal itt is boldogságos Születésnapot kívánok! ^~^
Ui.: már csak hét perc...

Khan gunyoros hangjából sütött, hogy bármelyik pillanatban kész lepuffantani az istent.

- Dobja el a jogart!

Loki engedelmesen oldalra hajította értékes fegyverét, majd Khan intésére két kezét feje fölé emelte. A katona várt volna egy gúnyos mosolyt, szabadulási kísérletet, de Loki csendben tűrte, hogy az érkező Sherlock bilincset kattintson a csuklójára. Inkább mintha befelé figyelt volna, mintha nem is érdekelte volna, mi történik körülötte. Benedict azonban biztos volt benne, hogy Loki néha Splitman irányítása alatt állt, bár épp nem Splitmannel volt dolguk, hanem az istennel, elég volt a szemébe néznie. A jégherceg most ura volt az elméjének.

A kérdés az, hogy Splitman mit csinált odabent.

Amíg Benedict és Khan Lokival volt elfoglalva, Sherlock Smaughoz lépett. A sárkányfiú épp kezdett magához térni. Megtapogatta sajgó arcát, de a fájdalom megsokszorozódott, ahogy hozzáért. Sherlock kezét nyújtva Smaugnak felsegítette a földről, Smaug fancsali arccal, kissé még támolyogva követte a detektívet a többiekhez.

Loki Smaugra pillantott, szája sarkában apró, elégedett mosoly sejlett fel egy pillanatra, szemében fenyegető szikra gyúlt. Sherlock döbbenten meredt a jelenetre - aztán egy másodperc múlva a jégherceg vonásai ismét fagyossá és leolvashatatlanná váltak, mintha az előbb csak a fény játszott volna arcán. Sherlock nem volt biztos benne, hogy nem így történt.

New York, HQ

A professzor rémülten felsikkantott, ahogy a Féltestvérek felbukkantak a laborjában. Sherlock gyorsan vázolta a történéseket, Lokit pedig bezárták a Smaug számára készült hibernálócellába. Loki fintorogva figyelte őket belülről, ahogy háttal neki tanácskoztak.

Mintha bármit is meghallhatnék innen.

Ebédnél mindenki gondolataiba merülve, csendben kanalazta a levest, mikor Benedict hirtelen megszólalt.

- Nos… hogyan tovább?

Khan érezte, hogy ezt a kérdést még nagyon sokszor fel fogják tenni.

- Sherlock?

A detektív ivott egy korty vizet, megtörölte a száját, majd kezét ölébe ejtve a többiek felé fordult.

- Szerintem beszéljünk Lokival. Talán megtudhatjuk, milyen a viszonya Splitmannel, lehet, hogy hajlandó pártot váltani.

Benedict megköszörülte a torkát.

- Szerintem ez nem ilyen egyszerű.

- Ezt hogy érti? - csodálkozott Champleton. Benedict nem szokott ilyen nyíltan ellent mondani, főleg nem Sherlocknak.

- Nehéz elmagyarázni, de néha, amikor Loki gondolataiban olvastam, egy teljesen idegen elmét találtam benne. Szerintem Splitman valahogy irányítja Lokit, talán pont olyan telepatikus képessége lett, mint nekem.

Champleton bólintott.

- Akkor viszont ha faggatni kezdjük, Splitman egyszerűen átveszi a helyét és beolvashat nekünk - összegezte Khan. - Akkor ennek a tervnek annyi.

Sherlock vállat vont.

- Megoldható.

- Hogyan? - kapott rajta Benedict.

- Amíg én kérdezgetem, te valahogy, akárhogy, de visszatartod Splitmant.

- Mint egy párharc - bólintott Khan. -, csak mentálisan.

- Smaug, te mit go… - Benedict a sárkányfiúhoz fordult, de csak most vette észre, hogy a széke üresen állt. - Hol van Smaug?

- Kiment még ebéd elején - szólt Sherlock, keverve magának egy bögre kávét. Egy jó nagy bögrében.

A laborban ha lehet, még fagyosabb lett a hangulat. Loki karba font kézzel nézett farkasszemet a belépő Sherlockkal és Benedicttel, egyetlen arcizma sem rezdült, ahogy Benedict érintkezésbe lépett az elméjével.

A színész gondosan körbejárt Loki gondolatai között (nagyon sokat viszont nem látott, mintha a jégherceg szándékosan elrejtette volna), kereste Splitmant.

- Tudom, kit keres - szólalt meg Loki flegmán.

Sherlock megkerülte Benedictet, aki lecövekelt a szoba közepén. Annyira koncentrált elméje irányítására, hogy elfeledkezett a kinti világról. Bárkivel előfordulhat, nem? A detektív a hibernátor üvegéhez támasztotta a homlokát, onnan pillantott Lokira. Jégkék szeme kitartóan vizslatta az isten arcát, de Lokit nem hozta zavarba.

- Már 1048 éves… - Sherlock hangja halk volt, mégis tökéletesen érthető. - Nagyon jól tartja magát.

Loki a szemét forgatta.

- Többet vártam volna magától, tudja? Egy zseniális detektív, aki egy koszfoltból kibogoz egy megoldhatatlannak tűnő rejtélyt…

Sherlock egyszerűen hátat fordított, jelezve, hogy a hízelgés nem jön be neki.Benedict eközben ráakadt egy ajtóra. Nem volt kézzelfogható, mégis érezte, hogy éles határ húzódik Loki és egy másik valaki elméje között.

Splitmané.

Ám minden nyugodt volt, a fal nem ingott meg. Benedict óvatosan megpróbált áthatolni rajta, de mentális csápjai mindannyiszor visszaverődtek a láthatatlan felületről. Splitman bezárkózott, de Benedictet jobban aggasztotta az, hogy egyáltalán tud ilyet. Neki magának eddig fogalma sem volt, hogy erre is képes lehetne - emlékeket elrejteni, dobozba zárni az elméjét…

- Nem önszántából cselekszik, ugye? - törte meg a beállt csendet Sherlock nyugodt hangja.

Loki pislogás nélkül válaszolt.

- Nem.

- Splitman irányítja?

- Igen.

A lapokat kiterítették: a Féltestvérek tudtak Splitmanről, és Loki tudta, hogy mindent tudnak. Megtalálták Tomot, ki is szabadították, de a professzor még nem tudta felébreszteni. Egyhelyben toporogtak, csak az volt a kérdés, ki lép előbb.

- Nem próbált soha megszabadulni? - puhatolózott Sherlock.

Loki színpadiasan a plafonra pillantott és hatalmasat sóhajtott.

- És most jön mindjárt a duma, hogy “állj át és garantáljuk a szabadságod, bla-bla-bla!

A gunyoros hangra Benedict is visszazökkent a valóságba.

Nem-nem, ez így nem lesz jó...

- De tudod mit, klón? - Loki szájából szitoknak hatott az klón szó. - Te is, és mindannyian - kitárta a karját, száját ördögi vigyorra húzta - meg fogunk halni! Semmi keresnivalónk ebben a világban, és ezt te is tudod!

- Ez nem igaz! - csattant fel Benedict. - Sherlock, Smaug és a többiek az igazságot szolgálják, a népet! Maradni fognak.

Loki csak megmosolyogta a színész kitörését.

- Ez nem egy szuperhősfilm, Cumberbatch. Míg te azért küzdesz, hogy hazamehess, mi az életünkért harcolunk. Ha nem teljesítem Splitman parancsait, halott vagyok. Ha a klónjaid nem viselkednek rendesen, halottak.

Benedict döbbenten állt, Sherlock viszont megtalálta a hangját.

- Akkor szabadulj meg tőle! Erősebb vagy, mint Splitman, miért nem szöksz meg?

Egyikük sem vette észre, hogy valahol elhagyták az angolos magázódást.

- Lehet, hogy erősebb vagyok, de ő meg őrült. Nem lehet kiszámítani, mit fog tenni, én meg nem akarok Hiddleston sorsára jutni.

Benedictben kezdett felmenni a pumpa. Csak fecsegnek, Sherlock nem próbálkozik rendesen, Loki pedig csak húzza az agyukat.

- Mr. Champleton meg fogja gyógyítani! Loki! Nem mi vagyunk a gonoszak, a professzor a jó oldalon áll! Ha segítesz nekünk… Ha segítesz elkapni Splitmant, eltekintenénk attól, amit korábban tettél, és…

Ebben. A pillanatban megcsikordult a padló egy gumitalpú bakancs alatt, mire a három férfi egyszerre fordult az ajtó felé. Smaug állt ott, láthatóan teljes zavarban.

- Oh… hogy itt vagytok? - Lokira pillantott, majd Benedictre. - Akkor nem is zavarok… Folytassátok csak!

Ezzel olyan halkan, ahogy bejött, kisurrant az ajtón. Sherlock összehúzott szemmel meredt a zárt ajtóra.

Este Benedict némán feküdt az ágyában, a falak nyomasztóan borultak köré. Mit csináljon?

Mit csináljunk?

Aludjunk - hangzott fel a fejében Khan morcos hangja.

Tényleg, Khan. Megrekedtünk, Lokival sem tudunk semmit kezdeni!

Öljük meg.

Khan! Ez nem így megy. Akkor hogyan akarod megtalálni Splitmant?

Benedict érezte, ahogy Khan gondolatban vállat von.

Szerintem várjunk - javasolta Sherlock. - Splitman vissza akarja majd kapni a verőemberét a bosszújadjáratához, így előbb-utóbb tenni fog valamit. Ha mást nem, felveszi velünk a kapcsolatot Lokin keresztül.

Igazad lehet - sóhajtott Benedict. - De egyre kevésbé tudom kézben tartani ezt az egészet.

Khan és Sherlock csendben figyeltek.

Hirtelen szuperhős lettem, telekinézissel, regenerációval, tudok repülni, de ez nekem sok… Én csak haza akarok menni a családomhoz, nem egy elmebeteg nyomában loholni és friss halottak szemét lecsukni!

A színész még amikor kiakadt, akkor is fennkölten beszélt.

Én megértem, Ben - szólt Sherlock. -, de ezen túl kell lennünk. Gondolj csak bele, ha Splitman kitalálja, hogy a világon akar bosszút állni! Nem, meg kell állítanunk.

Benedict bólintott. A többiek érezték.

Aludjunk már - szenvedett Khan hangosan, Benedict halványan elmosolyodott.

Rendben, jó éjt, Khan.

'éjt.

Jó éjt, Sherlock!

Jó éjszakát, Ben.

Jó éjt, Smaug!

Smaug nem válaszolt.