Tizenkettedik Fejezet - Má' megint?

Helló, kedves unatkozók, fangörcsölők és az univerzum egyéb idetévedői!

Új fejezet, őszintén fogalmam nincs, mennyi idővel az előző után, de a lényeg hogy itt van, nagyon friss és egyre közeledünk a végéhez...
Remélem, a nyáron tudom tartani a tempót az írással.
Nos, jó olvasást, aztán várom a véleményt, mert *muhaha* *nem mond semmit*
Pussz: Babu

A labor csendes volt, még a professzor gépei sem zümmögtek. A folyosó ablakáról beszűrődött a város fénye, amit az égen úszó felhők vertek vissza a hatalmas épületekre, a félhományos szobában Loki unottan pillantott körbe. Unatkozott, a klónok és az angol eltűntek aludni, a professzort meg ki tudja, épp hol töri az agyát valami esztelen találmányon. A jégherceg hátradobta volna a haját, ami idegesítően az arcába tapadt, de kezét körültekintően összebilincselték maga előtt. Szóval csak fújkodta a fekete tincseket, feladva minden méltóságát.

Hol késik már?

Már nem kell sok ideig kibírnia itt. Ha nem jön semmi közbe, a félvér teljesíti a parancsait, ő pedig kiszabadulhat.

Takk-takk-takk - koppantak Loki körmei a bilincsen. Akár másodpercek is lehettek volna.

Takk-takk-takk.

Végülis a terv nagy részét végrehajtotta. Már csak egy ember van hátra, a feladata pedig véget ér. Ő pedig szabad lesz.

A gondolattól mosoly kúszott a szájára, hideg, számító mosoly.

Takk-takk.

Az emberek olyan ostobák. Ez az angol is. Azt hittem, a detektívvel megpróbálnak kiszedni belőlem valamit -  gondolta Loki egy icipicit csalódottan. Így nem elég izgalmas legyőzni őket. Mert akkora lehetőséget kaptak! Egy szuperkatona, egy detektív, egy sárkányember - Egy kib*szott sárkányember! -, ezek pedig nem képesek kihasználni ezt az előnyt. Csak untatják.

Takk-takk.

Loki horkantott.

Végülis ő a cselvetés istene. Amúgy sem győzhetnék le.

Takk-takk-takk.

Apró kattanással nyílt az ajtó, Loki felkapta a fejét. A laborba beeső sápadt fényben egy pár szárny árnyéka rajzolódott ki.

Benedict éberen feküdt az ágyában. Tudta, hogy ennél rosszabbat nem is tehetne most, hiszen ha fáradt, nehezebben fog koncentrálni a feladatokra, így hátráltatni fogja a csapatot, de egyszerűen képtelen volt elaludni. Száguldottak a gondolatai, képek villantak fel a szeme előtt, fényesen, színesen és bántóan élethűen. Sophie mosolya, ahogy csillogó szemmel belékarol, Christopher gagyogása, mikor ki akart szállni a kiságyból, aztán a pillanat, amikor a répás bébiételt a tiszta ingjén találta, a kisfiú pedig hangosan kikacagta, barátok, illatok, tájak, egyre több és több. Próbálta elzárni az áradatot, más gondolatot állítani a helyébe, de egy-egy emlék mindig áttört a gáton, hiába szigetelte el az egész elméjét.

A színész arcán lecsordult egy könnycsepp. Elmondhatatlanul hiányzott neki a családja.

Belepislogott a sötétbe.

Vajon hány óra lehet?

Hirtelen fájdalom hasított a fejébe. Mintha valami teljes erővel belecsapódott volna a mentális védőfalaiba. Ijedten oldotta fel a zárat, egy másik elme pedig szinte bezuhant a gondolatai közé.

Ezt soha többet ne csináld, Ben! - ordított fel Khan. - Már azt hittem, Splitman téged is az irányítása alá vont.

Sajnálom, Khan. Nehéz ez az éjszaka. Történt valami?

Hogy történt-e?! - Khan hangja a lehető legfelháborodottabban csengett. - Najó, figyelj. Loki megszökött, de Smauggal a nyomában vagyunk.

Még jó, hogy észrevettem! - szólt közbe Smaug.

Benedict kipattant az ágyból.

Azonnal megyek én is!

Várj! - kiáltott Khan. - Szólj a professzornak és Sherlocknak is, rendben?

Benedict futva csapódott neki az ajtónak, ahol professzor aludni szokott. Lenyomta a kilincset, de a zár nem engedett.

- Francba! - csapott az ajtóra a színész ingerülten. Sem Sherlock, sem Champleton nem volt a szobájában, Ben pedig kezdett tényleg ideges lenni.

Sherlock, az anyád, hol vagy?!

Eddig hiába ostromolta mentálisan, a detektív nem válaszolt.

Sherlock, csak mondom, hogy Loki megszökött! Szóval értékelném, ha elárulnád, hol vagy és jönnél segíteni!

Hirtelen beletörődött sóhaj zúgott át az elméjén, és Sherlock tudatának fénye beúszott Ben szeme elé.

Itt vagyok, na!

Mi a csudát csináltál eddig?

A professzorral voltunk a laborban, és…

A laborban? - Benedict semmit nem értett. - De Loki megszökött! Nem vettétek észre?

Oh, igen. Egy másik laborban vagyunk. Champletonnal sikerült kitalálnunk, hogyan fordítsuk vissza a klónozás folyamatát.

Ez szuper! - Benedict úgy érezte, túl gunyoros volt a hangja, így inkább elismételte a mondatát. - Úgy értem tényleg szuper, de szerintem előbb el kellene kapni Lokit…

Persze-persze. Megyek már, várj meg a kijáratnál.

Benedict megnyugodott egy kicsit.

Oh és még valami! - szólt ismét Sherlock. - Hozz pisztolyt, ne legyünk felkészületlenek.

Benedict ha kelletlenül is, de lerohant az ötödik emeletre, az edzőteremben eltett két pisztolyt, tartalék tárakat, majd párosával ugrálva le a lépcsőn leszáguldott a földszintre. Kilépve az ajtón megcsapta a kora esti hűvös levegő, és Sherlock is már ott várt, az utcák rengetegében távolba bámulva.

- Hol vannak?

- Fogalmam nincs. Smaug csak annyit mondott, hogy ő repül, Khan meg azon van, hogy elszedje tőle a jogart.

Sherlock elhúzta a száját.

- Ez nem sok. De várj. Loki hogyan szökött meg?

A detektív jégkék szemei fürkészőn pihentek Benedicten, készen minden egyes apró reakció elraktározására. Sherlock gyanút fogott, most mindenki célkeresztben állt, aki valaha belépett a professzor felhőkarcolójába.

Benedict vállat vont.

- Őszintén? Fogalmam nincs. Próbáltam aludni, mikor Khan nekem esett. - A színész sokatmondón a halántékára mutatott.

Cumberbatch! Szükség van rátok! - robbant be elméjükbe Khan hideg hangja.

Mennénk mi, de fogalmunk nincs, hol vagytok! - puffogott Benedict. - Szóval ha lennél szíves…

Egy másodperc és ott vagyok.

Elhúzott előttük egy autó, és egy pillanat múlva Khan mellettük állt, hóna alatt a transzporterrel.

- Sullivan Street a park felé, indulunk!

Benedict hálás volt a láthatatlanná tévő csodaakárminek, de az üldözés még így sem volt zökkenőmentes. Sajgó csípővel kanyarodott rá a Sullivan St. felé vezető utcára, mert pár házzal korábban egy biciklis diszkréten letarolta a járdáról. Nehéz volt a ráérősen császkáló emberek között manőverezni úgy, hogy azok nem is látták őket, így figyelni sem tudtak, hogy ne állják el az útjukat. Páran utánafordultak a cipőtrappolásnak, de szerencsére az autók zúgása és az esti zsivaj elnyomta a hangot.

A városrész kaotikusan vegyes volt. A csapat elrohant egy nyomda, egy vegyeskereskedés, pár kiadó ház és egy rakat építkezés mellett, mire megpillantották a fényesen kivilágított parkot az út végén.

Khan balra küldte Sherlockot, jobbra Benedictet, maga pedig a főbejáraton lépett be a kocsimentes övezetbe. A Washington Square Parkban a legkülönfélébb emberek lézengtek, de lehetetlen volt nem kiszúrni a közöttük szlalomozó hollófekete hajú herceget - és itt Benedict ismét hálát adott a csodacuccnak, amiért ők a többi emberrel ellentétben láthatják egymást -,  már csak azért is, mert felette Smaug hatalmas szárnyai lebbentek fel és le.

Miért nem menekül? - tette fel a kérdést Ben értetlenül.

Khan válaszul kivetítette egy kék ékkődarab képét az elméjükben.

Csak ennyit sikerült megszereznem a jogarból, de enélkül nem megy sehova.

Vagy csak mi azt hisszük, hogy nem megy - gondolta pesszimistán Ben.

Khan nem reagált, így Benedict inkább szemrevételezte a helyzetet.

Smaug, itt vagyunk - üzent a sárkányfiúnak. -, bekerítjük Lokit!

Benedict zsebébe dugott kézzel, fejét leszegve elvegyült a tömegben. Próbált nem nekimenni senkinek, beolvadni, eltűnni, amíg Loki közelébe kerülhet. Óvatosan kitapogatta Loki elméjét, de ezúttal nem azt találta, amit várt. Sokkal fényesebben izzott a jégherceg elméje, ami azt jelentette, hogy Splitman is jelen van. A színész nem tudta, ez megkönnyíti-e a dolgukat, mert Splitmanhez sokkal nehezebb volt hozzáférni, Lokival viszont nem lehetett szót érteni.

Benedict hirtelen megtorpant.

Hova tűnt?

Körbefordult, de sehol sem látta az istent. Elnyomott egy káromkodást. Hangoskodó fiatalok, kézen fogva sétáló párok lézengtek mindenfelé, de Loki sehol sem volt. Benedictnek görcsbe rándult a gyomra. Nem veszthették el megint… már szólni akart Khannak, hogy Loki lerázta, mikor jobbra tőle megpillantotta az istent. Gondolkodás nélkül utána vetette magát, rohant, hogy leteperje Lokit, mielőtt ismét szem elől tévesztené. Ám Loki hátrapillantott és azonnal meglátta üldözőjét. Menekülni kezdett, Ben szorosan a nyomában volt. Kiértek a parkból, így a színész már nem láthatta, ahogy Khan, Sherlock és Smaug három másik irányba futnak.

Loki hiába próbált mindent, Benedictet nem tudta levakarni magáról. A színész e küldetés során még sosem volt ilyen elszánt. Egyre közelebb ért a jégherceghez, léptei hangosan koppantak a betonon.

Mindjárt…

Egy kereszteződéshez közeledtek, de Ben nem akarta kockáztatni, hogy Loki lerázza egy gyors irányváltással, szóval hirtelen elhatározással előrevetette magát, egyenesen Lokit célozva meg.

Aztán az isten alakja szertefoszlott Benedict kezei között, ő pedig fájdalmas kiáltással csapódott a járdának, s a világ kialudt körülötte.

Az emberek pedig megálltak, figyeltek, mert nem értették, mi történt, ám aztán - nem találva a hang forrását - inkább tovább siettek, visszasüllyedve saját átlagos életükbe.