Első Fejezet - Ím a titokra fény derül

Helló, kedves fangörcsölők, unatkozók és az Univerzum egyéb idetévedői! 
Örömmel jelenthetem be, hogy meghoztam az első fejezetet. Először azonban köszönetet szeretnék mondani a sok kommentért és bátorításért, iszonyat hálás vagyok! Még nem publikáltam ilyen hosszú ficet - és valljuk be, ez nem egészen átlagos darab -, így folyamatosan izgulok, hogy nem rontok-e el valamit, szóval tényleg jó a pozitív visszajelzést olvasni ^^ 
Valamint már csak négy nap van Karácsonyig, így mindenkinek egy utolsó energialöketet küldök a maradék dolgozatokhoz, akiknek pedig már netalán nincsen suli, kellemes pihenést :) 
A fejezethez pedig jó szórakozást, remélem, ezúttal sem okozok csalódást! 
Pussz: Babu 

__________*-*__________

Benedict egy nagy, kör alakú teremben találta magát. Három jégvirágos ajtó nyílt a szobából, fehér köpenyükkel elrejtve, ami mögöttük van. A szoba közepén egy irányítópult állt, rajta egy számítógéppel, mellette furcsa gépezet, melynek egy nagy, mozgatható rúdja volt.
A professzor az asztal fölé görnyedve számításokat firkált egy papírra, észre sem véve, hogy látogatója akadt.
Benedict megköszörülte a torkát.

- Szép jó reggelt!

Mr. Champleton meglepetten kapta fel a fejét.

- Ó, hát eljött! Foglaljon helyet! - A professzor egy furcsa széket fordított a színész felé. - Ne ijedjen meg, ezt a fejére fogom csatolni, ellenőriznem kell pár dolgot. Utána ígérem, mindent elmagyarázok.

Benedict csak bólintott, úgysem tudott volna mit mondani. Fogalma sem volt, mi ez az egész, így gondolta, kivárja a megfelelő alkalmat a faggatózásra. Beült a székbe, és beletörődött a sorsába.

A professzor is leült mellé egy székre, a számítógépen feltűnő adatokat olvasva.

A gép zúgott, pittyegett, Mr. Champleton hümmögött.

- Egy apróság még mindig nem stimmel, de nem hiszem, hogy ki lehetne küszöbölni. Nos, Mr. Cumberbatch...

- Várjunk csak - szakította félbe Benedict a professzort. - Hogy érti, hogy nem lehet "kiküszöbölni?" - Még a végén ez a bolond összekutyul valamit a belső szerveiben, vagy tudja az ég, de ő nem várja meg.

- Semmi komoly, Mr. Cumberbatch, csak az energia termelődését figyeltem; vagyis inkább a nem termelődését, mivel a folyamat teljesen megszűnt. Így lehetetlen lesz újabb klónokat teremteni.
A prof szemmel láthatóan csalódott volt, ám Benedict megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
 - Na már most! - csapott a térdére a prodesszor. - Készen áll? Elég... sokkoló lehet. Gondoltam, egy tea közben megbeszélhetnénk, olyan angolosan, de talán jobban megérti, ha szemléltetem. Ha mondanám, valószínűleg faképnél hagyna, hogy megőrültem.

- Szemlélteti? - kerekedett el Benedict szeme. Kezdett megijedni.

- Igen, pillanatokon belül megérti. De most válaszoljon egy kérdésemre. Mit érez, miután egy forgatás vége után elválik az eljátszott karaktertől?

- Háát - a színész zavarba jött az oda nem illő kérdéstől. - Hogyan is fejezzem ki magam... Valamiképpen a részemmé váltak, a jellemük belém épült. De én mindig igyekeztem önmagam maradni - tette hozzá gyorsan.

- Mit tett ezért? - ütötte tovább a vasat a professzor.

- Elnyomtam őket.  Az ő tulajdonságaikat, viselkedésüket, szociális hozzáállásukat.

- Nagyon jó, látom, kezdi érteni! - lelkesedett Mr. Champleton. - Sok energiájába került?

- Úgy vélem, igen - válaszolt vonakodva Benedict.

- No, látja? Tudja, mit csináltam én ezzel az energiával? A mesterséges villámmal felszabadítottam, és úgymond "elfogtam" magától. Ettől kómába esett, pont ahogy terveztem, és ebbe a székbe ültetve előhoztam az elnyomott jellemeket, majd megalkottam őket.

Benedict majdnem leesett a székről.

Hogy mit csinált? Az összes eljátszott karakterem valós lett? Ez őrült!  Voltak gonosz karaktereim is! - gondolta Benedict kétségbeesve.

- De professzor, minden tisztelettel, ez őrültség! Ők nem valósak, nem lehetnek azok! - nézett kétségbeesetten a férfira.

- Nyugodjék meg, kérem! - ismételte ittléte alatt sokadszorra a prof. - Nem az összeset, csak hármat hoztam létre. Sherlock Holmes, Khan és Smaug.

A színészt az ájulás környékezte.

- De a megalkotásuknál mellékeltem a gonosz tulajdonságokat! - nyugtatta meg Mr. Champleton, majd hirtelen elkomorult az arca. - A sárkánynál viszont akadt egy kis probléma. Elfogyott az energia, és lehetetlen volt pótolni, úgyhogy kénytelen voltam egy kis változtatást eszközölni... De nézze meg a saját szemével. - A professzor felállt, és odalépett az első ajtóhoz.

Benedict is feltápászkodott. Még mindig nem tudta elhinni, ami történt, és most szembe fog nézni saját magával. Legszívesebben azonnal tárcsázta volna a Scotland Yardot, esetleg az FBI-t, ha már kibaszott Amerikában vannak, vagy minimum ordítva kirohant volna az utcára.
Ám nem tette, helyette csak vett egy mély levegőt, és odalépett az ajtó elé.

- Készen áll? - kérdezte Mr. Champleton.

- Fogjuk rá.

A tudós megnyomott pár gombot a falon lógó táblán, és az ajtóról lassan leolvadt a jég, láthatóvá téve a bent álló embert.

Hosszú, fekete kabátja és kék sálja volt, fekete öltönyt és lakkcipőt viselt. Göndör haja homlokába lógott, szeme csukva  volt, arca tökéletes nyugalmat árasztott.

- Íme, minden idők leghíresebb detektívje, Sherlock Holmes! Ugyanazokkal a tapasztalatokkal és emlékekkel. Hát nem nagyszerű? - lelkendezett a professzor.

- Ez valóban zseniális, mi több... hihetetlen. - Benedict tátott szájjal bámulta a klónt, ám amint észrevette, azonnal rendezte arcvonásait. - Ő én vagyok! - tátogott döbbenten. - Vagyis majdnem. Mit fog szólni az állam? Egyáltalán mit akar velük kezdeni?

- Nem tudom biztosan, talán szolgálhatnák a hazáját. Holmes mint nyomozó, Khan mint katona, például. - A professzor vállat. - Bár én nem akarok belőlük hasznot húzni, engem a tudásvágy hajtott, nem a pénz. Még rengeteg vizsgálatot kell lefuttatnom, hogy megtudjam, életképesek-e, de utána muszáj lesz felébreszteni őket. Na de menjünk tovább - intett a többi üveg felé.

A következő ajtóról is leolvadt a jég, és megpillantották a Star Trekből ismert, rettegett Khant, akit csak Rohadéknak becézgettek. Sápadt arca rezzenéstelen volt, kötélizmain megfeszült a fekete egyenruha.

Benedictet kirázta a hideg.

- Akkor... ő itt nem forral gonosz terveket ellenünk, hanem kész alávetni magát feljebbvalójának?

- Pontosan. De emlékeztetem, hogy mivel Ön magában hordozta az ő tulajdonságaikat, ők is hasonlítanak magára. Mintha féltesvérek lennének.

- Értem.

- Most jöjjön Smaug. Vele volt egy kis probléma...

A következő ajtó mögött egy groteszk és abszurd látvány tárult a színész szeme elé.

Egy magas emberalak állt a fülkében. Amit Benedict először észrevett, az a háta mögött ernyedten lógó sárkányszárnyak voltak; Smaug nem volt más, mint egy félig ember, félig sárkány lény. Vonása és termete megegyezett Benedictével, de egy kicsivel izmosabb volt, végtagjai sárkányszerűbbek voltak, kézfejét és arcát néhol pikkely fedte. Ruháját mintha tündék készítették volna, bőr és fém igazi fantasztikus ötvözete ragyogott a sárkányemberen. Haja rakoncátlan, sötétbarna tincsekben hullott a vállára, de a legfeltűnőbb a szeme volt, a többiekével ellentétben tágra nyílva meredt rájuk.

Benedict döbbenten hőkölt hátra.

A sárkányembernek vörösen izzó szeme és keskeny pupillája volt, mint az igazi sárkányoknak.

- Mi az ördög ez?

- Smaug, ki más? Mivel a sárkányhoz nem volt elég energia, emberré alakítottam. Na, mit szól? - A prof kiváncsian fürkészte a színészt pápaszeme mögül.

- Ez igazán... - kereste a megfelelő szavakat Benedict - Lenyűgöző. Hatalmasat alkotott, Mr. Champleton, csak gratulálni tudok! - Benedict elismerőn nyújtott kezet a professzornak. Minden körülmény ellenére fantasztikus dolgot vitt véghez, mégha nem is volt feltétlenül tisztességes az eljárása, és nem győzte meg a színészt a klónok megbízhatósága felől.

- Köszönöm! - bólintott a professzor. - Esetleg van ötlete, hogy mire lennének jók? Csak van valami, mármint a szórakoztatóiparon kívül, ahol alkalmazni lehet őket! Gondolkodtam már rajta, de egyik megoldás sem bizonyult tökéletesnek.

- Majd gondolkodok rajta, de most ha megengedi, visszavonulnék, eléggé kimerített ez a bemutató. Holnap újra a rendelkezésére állok.

Mr. Champleton bólintott, majd újra belemerült vizsgálataiba.