Harmadik Fejezet - Madarat tolláról, sárkányt karmáról

Helló, kedves fangörcsölők, unatkozók és az Univerzum egyéb idetévedői! 
Éppen egy picit megcsúszva hozom a részt (mert két perc múlva éjfél, de na, wattán fent van már). Annyira nem lelkesen, mert a kommentek elmaradtak és a megtekintés a felére csökkent, de segáz, én nem ezért írok. Csak azért jól esne nah. Ennek ellenére halad tovább a történet.
Nem is lenne más mondanivalóm, jó olvasást! 
Üdv: Babu

Mr. Champleton egy kis nappaliba vezette őket. A sápadt falakon színes, absztrakt festmények sorakoztak, kicsit feldobva a helyiség hangulatát. A piros kanapék kirikítottak a tompa színtelenségből. Letelepedtek a kávézóasztal köré, ahol ezúttal nem kávé, hanem tea várta őket.

Ben kivételével még mindenki fejében zavarosan állt össze a történet, így hát a professzor elhatározta, hogy a lehető leghamarabb beavatja őket, csak hogy ki ne törjön a össznépi pánik. Ehhez jó kezdésnek tartotta a teázást - de valljuk be, ezt csak Ben és Sherlock értékelte.

A professzor először nehézkesen fogott bele a mesélésbe, de a történet végére egészen belemelegedett.
A három klón hümmögve dolgozta fel az információ tömeget.
- Nos, van valami kérdésük? - nézett végig rajtuk Benedict, hogy egy kicsit átvegye a szót a professzortól.
- Ami azt illeti, lenne egy - húzta ki magát Smaug, mire Ben bólintott, hogy bökje ki. - Lesz valami feladatunk vagy...igazából miért is vagyunk itt?
Champleton zavartan köszörülte meg a torkát.

- Erm… Eddig nem igazán gondolkodtam rajta - válaszolta lassan.
- Ezzel azt akarja mondani - nézett hideg, metsző tekintettel a professzorra Khan -, hogy merő szórakozásból hozott létre minket?
A professzor kínosan fészkelődött a harcos tekintetétől.
- Úgy gondoltam, biztosan találunk maguknak feladatot. De tudniuk kell, hogy engem mindig a kutatás és a felfedezés öröme hajtott, a pénz sosem érdekelt.
- Ahhoz képest elég nagy vagyona van, vagy tévedek? Nem, nem tévedek -jegyezte meg csípősen Sherlock.
- Valóban jelentős pénzekkel rendelkezem, de ezt mind apám hagyta rám. Én csak felhasználom a munkámhoz - foglalta össze Champleton tömören, hangsúlyával éreztette a detektívvel, hogy túl messzire ment. - Na de most - állt fel végül - magukra hagyom önöket. Ismerkedjenek csak! - mondta, és kisietett a szobából.
Az ajtó becsukódott, a szobára pedig feszült csend telepedett. Mindenki zavartan tekintgetett a másikra, mint a megszeppent kisgyerekek.
Khan Sherlockra tekintett, aki tovább fordult Ben felé, mintegy utalva hogy Főnök, tiéd a szó!
Benedict vette a célzást.
- Öhm… hátöh… Ismerik a teát? - emelte meg a csészéjét.
Smaug a fejét rázta, Sherlock úgy nézett rá, mint aki nem tudja eldönteni, hogy komoly volt-e a kérdés vagy a férfi csak viccelt. Arról nem is beszélve, mennyire zavarta, hogy a három majdnem-tükörképével fecsegett ahelyett, hogy valami kevésbé unalmasat csinálna. Úgysem járt még New Yorkban.
- Az a furcsa növényes ital, amit a britek annyira szeretnek? - kérdezte Khan egy kis gondolkodás után.
- Yepp - bólintott Ben. - Teafűből készül, vagy éppen csipkebogyóból, esetleg kamillából. Kóstolják meg!
Smaug vonakodva kortyolt bele, de a szeme elismerően csillant fel.
- Ez tényleg finom!
Khan csak helyeslően bólintott, Sherlock pedig - látva Smaug helytelen kéztartását - tüntetőleg kortyolt egyet a csészéből, mindezt persze gondosan eltartott kisujjal.
- És önök mely országokban jártak már? - próbálta továbbfűzni a beszélgetést Benedict.

Sherlockra pillantott.
- Londonban tevékenykedek legtöbbet, de voltam már Belgráviában és sok más helyen is - felelt a detektív, majd Kahnra nézett.
- Én Amerikában, a Csillagflottánál -válaszolt szűkszavúan a katona. - Persze  ha a Földre gondolunk. Azon kívül számos galaxisban jártam.

Sherlock döbbenten pislogott.

- Nem tudom, mit szívott, de én is kérek.

- Már elnézést - húzta fel az orrát Khan. - Talán azt hiszi, hazudok?

Benedict megelőzvén a kirobbanni készülő vitát közbeszólt.

- Sherlock, igazat mond. Abban a korban, amiből ő érkezett, az űrutazás természetesnek számított.

Khan vetett egy Ennyi vagy! pillantást Sherlockra,  a sárkányemberhez fordult.

- Na és te, Smaug?
- Én Középföldén éltem, máshova nem is akartam repülni - mondta Smaug. - De ez gondolom… - Elbizonytalanodott, látva Benedict beszédes. arckifejezését.
- Öhmm, Smaug - köszörülte meg a torkát Ben. - Középfölde egy kitalált hely, egy ember agyának szüleménye, ahogy te is. A való világban Középfölde csak egy mese.- világosította fel Smaugot.

- Szívás. - Arca hirtelen felderült. - Akkor nincs mese, meg kell szoknom a ti világotokat. Bár így... - pillantott a kanapé mögött terpeszkedő szárnyára - elég nehéz lesz.
- Figyelj, mi ketten pedig az egész világ által ismert filmszereplők vagyunk. Ki tudja, hogy fogadnak majd... - vigasztalta Sherlock meglepően kedves hangon.
- Hogy ebben mennyire igazad van! - nézett rá Ben, csak most döbbent rá, mekkora balhé lehet ebből. - A rajongóitok meg fognak őrülni! Lehet nem lesz biztonságos kimennetek az utcára - nevette el magát.
- Nem hiszem, hogy pár ember meg tudna ebben akadályozni - közölte Khan.
- Jól van na, nem gondoltam komolyan! -nyugtatta meg Benedict, mire csak egy lenéző pillantást kapott.

Úgy tűnik, még ki kell fejleszteniük a közös humorpontot.

Egy pillanatra beállt a csend.
- Nos... mit is fogunk itt csinálni? - tette fel Sherlock az örök kérdést.
Ben beletúrt göndör, vörös hajába és sóhajtott.
 - Nos, ez az. Nem értem a professzort, semmit az ég világon nem akar és nem is tud kezdeni velünk.
- Akkor viszont semmi értelme annak hogy itt legyünk - dőlt hátra a kanapén Khan, és feldobta bakancsát az asztalra.
Sherlock a katona kinyújtott lábára tekintett.

- Milyen ragyogó ötlet! - mondta, majd ő is kényelembe helyezte magát.
Ben és Smaug halkan kuncogtak rajtuk.
- Te, Smaug! - Bennek hirtelen eszébe jutott valami. - Ismered a szkandert?
- Még sosem hallottam róla - rázta a fejét a sárkányember, aranybarna hajtincsei követték a mozdulatot. - Az egy étel?
- Neem - mosolyodott el a színész. -, az egy játék. Tedd a karod az asztalra… így. Fogd meg a kezem.
Smaug leutánozta , és kíváncsian figyelt tovább.
- Az a lényege, hogy le kell nyomnod a kézfejem az asztalra, de csak ezt a kezedet használhatod.

Sherlock és Khan egy darabig csak nézték őket, de nem volt kedvük csatlakozni. Nem kenyerük az erőfitogtatás. Na jó, azért néha belefér, de akkor szigorúan kellő színpadiassággal.
- Sherlock? - fordult a nyomozóhoz Khan, elhatározva, kezd valamit az új életével.
- Hm? - pillantott rá a nyomozó flegmán.
- Mennyire ismered a fegyvereket?
Sherlock szeme felcsillant, és a két férfi elmélyült beszélgetésbe kezdett a harcmodorokról és a lőfegyverekről.
- Mehet? - pillantott Ben a sárkányemberre.
Smaug bólintott.
A két marok egymásnak feszült, Smaug a koncentrálástól összeszorított ajkakkal pislogás nélkül meredt előre.
- Csak nyugi - mosolyogta meg Ben az igyekezetét. - Nem vérre megy a játék!
A sárkányfiú halványan elmosolyodott, pikkelyfoltos arca így sokkal barátságosabbnak tűnt.
Aztán Benedict keze megcsúszott, Smaug keze emberfeletti erővel csapta az asztal üveglapjára, mi hangos csörömpöléssel tört darabokra. Smaug úgy engedte el a színész kezét, mintha tüzes vas lenne, rémülten tágra nyílt szemekkel pillogva Benedictre.
- A föld minden aranyára... Ne akartam...
Benedict lesöpörte nadrágjáról a szilánkokat, majd óvatosan szemügyre vette a karját. Az üveg csúnyán összevagdosta.
Khan és Sherlock döbbenten meredtek a rombolásra, de látszólag nem tudtak mit kezdeni a helyzettel.
- Semmi baj, Smaug - igyekezett mosolyt varázsolni az arcára Ben, de a szája széle aprót rándult a fájdalomtól. - A legjobb lesz, ha most felkeresem a professzort.
Smaug apró szúrást érezve a bal arcához kapott, ujjára friss vér tapadt.
- Azt hiszem, veled tartok - pillantott a színészre.
- Mi a jó... - fojtott magába egy káromkodást Sherlock, és közelebb furakodott a sárkányfiúhoz.
- Valami... gond van? - kérdezte Smaug óvatosan távolabb hajolva a tolakodó detektív arcától.
- Te regenerálódsz! De ez... Ez lehetetlen! - kiáltott fel Sherlock, és valóban: Smaug arcán már csak a megszáradt vérfoltok maradtak az üvegszilánk vágta sebekből.
- Már miért lenne lehetetlen? - vágott közbe Khan. - Az én vérsejtjeim genetikailag úgy lettek kódolva.
- De te a jövőből jöttél - emlékeztette Ben finoman, miközben a karját babusgatta. - Azt hiszem, lesz miről beszélgetni a professzorral.