Tizennegyedik Fejezet - Győzelem?

Helló kedves unatkozók, fangörcsölők és az univerzum egyéb idetévedői!

Hála egy bizonyos olvasómnak nem felejtettem el a két hetes intervallumban hozni a részt (ha ő nem rugdos, lett volna az három is xD), és szerintem szuperjó lett. Tudjátok, a Star Trek filmzenéje kifejezetten inspiráló.

A rész olvasása alattra is EZT ajánlom!

Igenigen, mi is van még... Íródik a következő rész, utána pedig epilógus ;__;

Bár a Célkeresztbent inkább mint egy terhet adtam le, mikor befejeztem, ez a történet nagyon fog hiányozni... Geez, de érzelmes lettem. Hagyjuk is.

Jó olvasást, ne öljetek meg :*

Pussz: Babu

Sherlock egy koszos ház tövében kuporgott egy még koszosabb - egykor talán zöld színnel rendelkező - esőkabát alatt. Piszkos kezével átkarolta a térdét, borostás arcával tökéletes képét adva egy átlagos csavargónak. Némán meredt maga elé.

Benedict, Khan, akárki! - hívta a Féltestvéreket.

Aztán várt.

Érezte, amint Benedict ijedt, majd Khan türelmetlen tudata súrolja a sajátját, ahogy elméik összekapcsolódtak. Ám a negyedik személy felé sötét, áthatolhatatlan és fenyegető falat vont.

Sherlock, soha többet ne csinálj ilyet! - torkollta le Benedict. - Nem tűnhetsz el csak úgy!

Te meg nem vagy az apám. - Sherlocknak fogalma sem volt, mikor hagyták el a magázódást. Zavarta. - Inkább hallgassátok meg, mit találtam.

Khan közbeszólt.

Hol vagy?

A külvárosban. De ne szakíts félbe! A legfontosabb most az, hogy nem bízhattok Smaugban!

Micsoda? - Benedict hangja egy oktávval magasabbra kúszott.

Loki átállította. Nem tudom, saját döntést hozott-e vagy a herceg kényszerítette, de Loki megszökött, Viktor Kozlowskij halott - Benedict és Khan erre egyszerre szisszent fel -, és ami a legrosszabb…

Ki se mondd, tudom - vágott közbe ismét Khan. - Loki függetlenítette magát.

Sherlock egy komor bólintást küldött a két másik tudata felé.

Ho- hogyan? - nyögte Benedict.

Nem tudom pontosan - vallotta be Sherlock. - Láttam, ahogy Loki megölte Kozlowskijt, aztán mintha vitatkozni kezdett volna Splitmannel. Kizárta az elméjéből.

Bosszút fog állni rajta - vonta le a következtetést Khan, ám Benedict valami máson akadt fent.

Te végignézted, ahogy Loki meggyilkol valakit?! Minden tiszteletem, Sherlock, de nem az a dolgod, hogy megakadályozd…

A dolgom az - helyesbített Sherlock nem kis adag gúnnyal a hangjában -, hogy kiderítsem a gyilkosság okát, folyamatát, az elkövető kilétét. Nem az, hogy megakadályozzam.

Azért igazán megerőltethetted volna magad - szólt Khan. - Kozlowskij kutatásai fontosak voltak az emberiségnek.

Benedict sóhajtott.

A szociopata meg az érzéketlen. Nagyszerű.

Halljuk ám.

Benedict gondolatban vállat vont, aztán arra gondolt, hogy mindig elhúzzák az időt holmi fecserészéssel.

Sherlock, mi is kimenjünk a külvárosba?

Jaj igazán nem kell, elfogom én őket egyedül is, végülis csak egy mágusról meg egy őrült tudósról van szó! - gúnyolódott a detektív.

Komolyan kérdeztem - hagyta figyelmen kívül a piszkálódást Benedict. - De ha sosem lépünk semmit megint kicsúsznak a kezünkből. Addig kell cselekedni amíg Lokinak rossz a jogara.

Oh apropó… - köhhintett Sherlock. - Azt hiszem Loki épp arra kényszeríti Splitmant, hogy javítsa meg…

Oh egek Sherlock!

Benedict ismét a fegyvertárba rohant, miután Khannal visszateleportáltak a főhadiszállásra, és a katona elküldte még egy pár bilincsért. Miután azt betömködte a farzsebébe, feljebb rohant néhány emeletet, megcélozva az étkezőt. Muszáj volt ennie valamit, egész éjjel fent volt és lassan ájulásközelben járt, annyira éhes volt. Kahhnal pedig megegyeztek, hogy öt perc múlva találkoznak félúton, addig pedig a klón elment felzavarni a professzort.

Khan egyenesen Champleton szobájába ment, bár nem mert volna rá megesküdni, hogy az ágya helyett nem a laborban találná-e.

Bekopogott és fülelt, de alig kellett egy pillanat, felhangzott egy halk Szabad!

- Professzor - lépett be a szobába Khan, egyenesen a lényegre térve. - Ha minden jól megy, ma elfogjuk Lokit és Splitmant. Jó lenne ha tudná, hogyan lehet visszavonni a klónozást…

- Ezt maga üzeni?

- Sherlock.

Champleton bólintott.

- Már van egy tervem - bökött az asztalon fekvő papírra, ami felett ébredés óta agyalt. - Ha minden jól megy készen leszek, mire megjönnek.

Khan bólintott.

- Nagyszerű. - Kihátrált az ajtón és behajtotta, aztán megtorpant. - Oh és még valami, professzor!

- Igen? - pillantott fel jegyzeteiből Champleton.

- Ne bízzon Smaugban.

Ahogy Benedict a találkapont felé rohant, lépcsőt lépcső után küzdve le, azon kapta magát, hogy bár látja maga előtt az akadályt, agya nem küldte elég gyorsan a parancsot a fékezésre, és teljes erőből belerohant Smaug hátába.

- Oh, Smaug! Jézusom, bocsánat… - szabadkozott a színész teljes zavarban. Nem tudta, hogyan viszonyuljon Smaughoz.

- Semmi gond… - tápászkodott fel a sárkányfiú, kezet nyújtva a még mindig a földön ülő Benedictnek. - Jól érzi ma… Jól vagy? - Sárga szemei Benedict fáradt arcát fürkészték.

- Igen, igen… - Ben elfogadta a félvér kezét. - Smaug, kérdeznem kell valamit. - Sokszor megforgatta a dolgot a fejében, mióta beszéltek Sherlockkal, és úgy döntött, nem ítél bizonyíték nélkül. Szerette Smaugot úgy, ahogy van, mondhatni mint egy kistestvért, és képtelen volt elhinni róla, hogy elárulná őket.

- Mondd - mosolyodott el Smaug.

A színész megköszörülte a torkát.

- Nos, Sherlock azt mondta, te engedted el Lokit - vágott a közepébe.

A sárkányfiú szeme elkerekedett.

- Hogy… hogy mi? - nyögte ki. - Honnan… mégis…

- Smaug! - dörrent rá Benedict a dadogó fiúra. - Te voltál vagy sem?

- Nem én voltam! - emelte meg a hangját Smaug is, keze ökölbe szorult. - Miért gyanúsítotok ilyennel? - Hangjából sütött a megbántottság. - Lehet, hogy nem vagyok olyan szuperkatona, mint Khan, vagy szuperokos, mint Sherlock, lehet hogy elrontottam pár dolgot, de attól még nem fogok az ellenség oldalára állni! Azt hittem, mi mind megbízunk egymásban, hiszen… hiszen testvérek vagyunk, nem?

Benedict egy pillanatig hezitált, aztán átkarolta Smaugot és szorosan megölelte.

- Igen, azok vagyunk.

Smaug lefagyva állt a színész ölelésében.

- Figyelj, Smaug. Szükségünk van rád. Elkapjuk Lokit.

- Oh hogy az a… - fojtotta magába a káromkodást Khan, ahogy a külvárosban felbukkanva egy kupac sárban landolt. Benedict lepisszegte és oldalra biccentett. Egy sikátorból Sherlock közeledett, ledobva a koszos esőkabátot, majd megrázva göndör haját. Aztán döbbenten megtorpant, mikor meglátta a színész mellett Smaugot.

Ő mit keres itt?! - förmedt rá Khanra és Benedictre, elzárva gondolatait Smaugtól.

Rám ne nézz, én nem tudtam lebeszélni hogy elhozza - hárított Khan. - Nem vagyok hajlandó tovább vitázni róla.

Én bízom benne. Na, hol vannak Lokiék? - kérdezte a színész, egyenesen Sherlock elméjébe küldve a kérdést. A detektív jobbra fordult, immár mind a három Féltestvér lelki szemei elé vetítve a házat, ahová jöttek.

Csak egy ablakban égett furcsa, kékesfehér fény.

Oké, berontunk? - készült fel a futásra Smaug, szárnyait a hátához szorítva.

Sherlock bólintott.

A csapat nekirohant az ajtónak, Khan és Smaug válla, Sherlock és Benedict cipője egyszerre csattant a fán, az pedig engedve a nyomásnak bedőlt a kővel borított előszobába. Smaug kivételével mindannyian fegyvert rántottak, a sárkányfiú pedig a korábban Benedicttől kapott tőrrel a kezében várta a támadást. Egyikük sem tudta, láthatatlanok-e még, mert papíron úgy állt, hogy véget ér a szerkezet hatása, amint a szerveztük kiürítette a korongban lévő egynapi adagot, ami megváltoztatja a pigmentek színét.

Csörömpölés hallatszott, majd dühös ordítás, és egy kék kő darabjai gurultak be a szobába. A Féltestvérek egy emberként fordultak a zaj felé, s farkasszemet néztek Lokival. A jégherceg hideg dühvel az arcán, kezében pisztollyal lépett be a szobába.

Íme - gondolta Ben - egy különbség mese és valóság között: az igazi Loki sosem venne emberi fegyvert a kezébe. Nem lenne hajlandó ránk támaszkodni.

- Állj! - kiáltott Sherlock, egyenesen Loki arcába meredve. - Dobd el a pisztolyt!

Eltelt egy pillanat, az isten fagyos arcára széles mosoly kúszott, és Loki elnevette magát. Nem boldogan, nem kárörvendőn, ahogy szerette volna, erőltetett és hisztérikus kacaj zengte be a házat.

- Most az egyszer sikerült meglepnetek, férgek - szűrte a fogai között Loki.

- Szerintem is - bólintott Benedict.

- Add meg magad - tette hozzá Khan, jelentőségteljesen billentve meg a jégherceg mellkasának szegezett pisztolyt. Loki teljesen védtelenül állt előttük, fehér pólóját nem fedte el a varázspáncél, a jogar nélkül nem tehetett semmit.

Loki somolygott ahogy pillantása Smaugra esett, a háta mögül pedig egy ismerős-ismeretlen, öltönyös alak lépett elő.

- Splitman - sziszegte Sherlock.

- Ő Splitman? - kérdezett vissza Benedict, szemét le sem véve a klónról. A férfi arca a sajátját tükrözte, kivéve a szemét: furcsa őrület csillogott az acélkék íriszekben. Sötét haját hátrafésülte, s így láthatóvá vált kétoldalt egy-egy őszülő sáv, ami még elegánsabbá tette megjelenését.

- Üdv, uraim! - köszönt Splitman olyan hangnemben, amit Benedict egy-egy kiborulásakor szokott megütni. Kezében ezüstszín pisztolyt tartott olyan könnyedén, mintha csak egy darab papír lenne, amiről elfelejtette, hogy a kezében van. - Szeretnének leülni, vagy inkább állnának, amíg megkötözöm önöket?

Khan felvonta a szemöldökét.

- Most szórakozik?

- Nem, nem szeretnénk! - válaszolt Splitmanéhez hasonló gúnyos hangnemben Sherlock. - Inkább ismerje be, hogy nincs hová futni, és adja meg magát.

Loki töretlenül mosolygott.

- Hé! - kiáltott Benedict, mikor sem az isten, sem Splitman nem mutatta jelét, hogy le akarná tenni a fegyvert. - Nem érdemes harcolni, többen vagyunk, és...

- Biztosan? - szólalt meg Loki, Benedictbe fojtva a szót. - Smaug! - A zöld szemek megbilincselték a sárkányember sárga íriszeit, a fiú pedig lassan előre lépett.

- Mi… ne! Smaug… mi… állj már meg!

Benedict fittyet hányva a hátára meredő két fegyvernek megfordult, és kinyújtott kézzel elállta a félvér útját. Khan az orra alatt szitkozódott, Sherlock azon dolgozott magában, hogyan menthetné meg a helyzetet.

Már ha volt még rajta mit megmenteni.

Nem, nem, nem!

Smaug felkiáltott, ahogy ismét magán érezte az isten megbabonázó tekintetét. Ám senki nem hallotta, ismét elméjének börtönébe zárták, hiába vergődött. Korábban volt, hogy eszméletlenül hevert idebent, míg Loki irányította, de ez most más volt. Az őrület határán táncolva próbálta áttörni a falakat, amik önmagától elválasztották. Nem akart báb lenni, nem akarta elárulni a testvéreit, nem akart gyenge lenni.

- What… no! Smaug! Wait… stop already! [Mi… ne! Smaug… mi… állj már meg!]

Benedict, mit akarsz? Nem értelek…

- You can control this, fight against it, Smaug! [Képes vagy irányítani, harcolj ellene, Smaug!]

Nem értem! Nem akarok itt lenni, segíts! Ben…

Kívülről látta magukat, ahogy ő maga szárnyát kitárva félresöpri Khant és Sherlockot, ökle Benedict álla felé lendült. Loki mellé lépett, a jégherceg pedig átkarolta a vállát.

Undorodott magától.

Mit tettem…

- Smaug… I can help you, just... trust me! Trust us! We are brothers, we’ll always be, I told you, remember? [Smaug… Én segíthetek neked, csak… csak bízz bennem! Bízz bennünk! Testvérek vagyunk, mindig azok leszünk, hisz mondtam már, emlékszel?]

Ben, hiába beszélsz, nem értem! Miért nem értelek?

Smaug figyelte Benedict arcát, látta rajta a kétségbeesést, a könyörgést, az aggódást. Érte aggódna?

- We love you, Smaug… Maybe we couldn’t express it but we really do! [Szeretünk, Smaug… Talán nem tudtuk kimutatni, de attól még így van!] - csatlakozott Khan is tőle szokatlan érzelmességgel a hangjában, amit Smaug úgy is megérzett, hogy nem tudta, mit mond. Ám azt érezte, hogy a katona olyat mondott, amit normál esetben sosem lenne hajlandó.

Srácok…

Az események felgyorsultak. Benedict előrevetette magát, golyó csapódott Loki karjába, az isten ordítva rántotta magához. Splitman kitért Sherlock rúgása elől, ám a detektív egy pillanattal később egy néma kiáltással összeesett, hasára szorított kezei alól vér szivárgott.

Smaug - az elmén kívüli - arcán egy könnycsepp gördült le, ám Loki nem vette észre.

Khan hátulról ragadta meg Splitmant, ujjait a nyaka köré fonta és felemelte a földről, a férfi rúgkapálva próbált kiszabadulni.

Smaug még sosem érezte magát ilyen tehetetlennek.

- Hey, Laufeyson! - ordított fel Khan. - Come and rescue your master, if you…  [Hé, Laufeyson! Gyere és ments meg a mestered, ha...]

Nem tudta befejezni, Loki egyetlen ütéssel letaglózta Benedictet, kiszabadítva a karját, s felrántva a pisztolyát Khanra lőtt. A katona arca megrándult, ahogy fájdalom hasított a csípőjébe, szorítása meglazult Splitman nyaka körül. A férfi azonnal reagált, gyomron rúgta Khant, aki hátratántorodva elengedte foglyát.

Loki és Splitman győzedelmes félmosollyal tekintett le a villámló szemű Khanra, majd Benedictre, aki remegő kézzel szegezte a pisztolyt rájuk, a félig eszméletlen Sherlockot védve.

A bezárt Smaug keze ökölbe szorult, keserűen felordítva vetette magát tudata falainak, amit az isten vont köré.

Nem fogja tétlenül nézni, ahogy megölik a testvéreit.

Sherlock előtt néha-néha ködbe veszett a világ, Benedict háta jobbra-balra csúszkált a horizonton. Úgy érezte, ezernyi tőrt szúrtak volna a gyomrába újra és újra.

Időt kell nyernem… - zengett tétován egy gondolat a fejében -, hátha regenerálódok…

- Na, most mihez kezdetek? - Splitman tenyérbemászó hangjától Benedictet kirázta a hideg. - Mekkora nagy harcosokként jöttetek ide, erre a két legjobb a földön, egy pedig átállt…

Benedict segélykérő pillantást küldött Smaug felé, aztán pislogott; vér csepegett a szemébe.

Loki a színészhez sétált, térdével felemelve Benedict állát, a pisztolyt a férfi halántékához nyomta.

- Ennyi volt, ember - súgta olyan halkan, hogy csak Benedict hallja. - Vesztettél. Hiába szabadítottad ki a barátod, ehhez a feladathoz túl… gyenge vagy - fejezte be gunyoros hangon, majd lendületből állon rúgta a színészt. Benedict fájdalomkiáltása volt az egyetlen hang a szobában, Sherlock ájultan feküdt a földön, Khan fél térdre rogyva küzdött, hogy talpon maradjon.

- Melyikkel végezzek először? - kérdezte Loki Splitman felé fordulva, aztán mintha meggondolta volna magát, ismét Benedictékre nézett. - Oh várjunk, te nem tudsz válaszolni, szolga.

Splitman nem reagált, elméje Loki irányítása alatt állt.

A jégherceg megkerülte Benedictet, s fegyverét ezúttal Sherlock fejének szegezte.