Negyedik Fejezet - A felemelkedő sötétség... és filmmaraton

Most csak azért nem írok semmit, mert minnyá' elalszom. De a fejezetben kezdenek beindulni az esemémyek.

- Ó, egek! - sopánkodott a professzor, ahogy meglátta Ben karját. - Egyszer veszem le a szemem magukról…
A színész nyugodtan tűrte, hogy Champleton professzor morgolódva ellássa a kezét.
- Na, gyere, fiam - fordult Smaug felé, de a mozdulat félúton megakadt, és a professzor csillogó szemmel, némán meredt a sárkányember behegedt sebeinek halvány nyomára. - Tudtam! - kiáltott fel végül, lelkesen tapogatva végig Smaug arcát. - Tudtam, hogy valaki megkapja ezt a képességet!
- Van más is? - ragadta meg a lényeget Sherlock.
- Ó igen! - bólintott a professzor. - De ezt nem most fogom elmagyarázni. Mr. Cumberbatchnek pihenőidőre van szüksége, maguknak pedig - pillantott végig atyai szigorral Sherlockon, Smaugon és Khanon - a lehető legtöbbet meg kell tanulniuk a mi világunkról.
Mr. Champleton mindenkinek megmutatta a hálóját és a könyveket, amiket személyre szólóan válogatott össze a klónoknak. Mindenki többé-kevésbé boldogan vette birtokba kis birodalmát. Sherlock úgy-ahogy elfogadta a helyzetet, Smaug túl szűknek találta a szobát, Khan pedig amúgy sem volt soha semmivel megelégedve.

Mikor Benedict másnap reggel felébredt, már nem zuhant rá újra az a nyomasztó érzés, ami eddig az éber pillanataiban markában tartotta. Gyorsan felvette  aznapi ruháját; az ágy melletti kis szekrényen ma is talált reggelit, és ahogy eddig mindig, egy üzenetet is kapott mellé.

,,Tisztelt Mr. Cumberbatch!

Tegnapi sérülését tekintve ma szabadnapot kapnak, de holnap elkezdjük a munkát! 

A prof.

PS.: A mai újságot megtalálja a tálca alatt."

Hogy milyen munkát? Erről eddig nem szólt a professzor - gondolta Ben, ahogy előhalászta az újságot. A dátum láttán azonban fordult vele egyet a világ.
Egy hónap? Egy hónapja vagyok itt bezáva?
El sem tudta képzelni, mi lehetett Londonban, mi játszódhatott le szerettei fejében.
Istenem, Sophie, Christopher...
Lerogyott az ágyra, ujjai görcsösen markolták a papírt. Az álom képei újra megelevenedtek a szeme előtt, a kis Christopher halk hüppögése összeszorította a színész szívét.
Ben, szedd össze magad.
Amint lehet, eltűnik innen. Bemehetne mondjuk a rendőrségre… Nem. Abból nemzetközi botrány lenne. Majd kitalál valamit, ha kijutott.
Széthajtva a gyűrődéseket olvasni kezdte az újságot. Az első oldalon hatalmas szalagcím hirdette:

Újabb eltűnt híresség!

Mr. Cumberbatch egyre növekvő kíváncsisággal - no meg persze aggodalommal - olvasta tovább a cikket.

Egy hónapja már, hogy titokzatos körülmények között eltűnt a Sherlock sztárja, Benedict Cumberbatch. A Scotland Yard csak keveset tudott megállapítani a nyomozás során, az információkat pedig nem tárták nyilvánosság elé. Vajon mi történhetett aznap este? Gyilkosság vagy emberrablás?
- A jelek szerint az a legvalószínűbb, hogy Mr. Cumberbatchet elrabolták -nyilatkozta a nyomozás vezetője.
Tegnap azonban újabb tragédia történt: szintén a lakásáról rabolták el a színész Tom Hiddlestont. Egyre több kérdést vetnek fel az eltűnések, vajon ki, vagy mi állhat a bűntények mögött? Sorozatgyilkosság lenne? Mindenesetre a rendőrség legjobb emberei dolgoznak az ügyön, de abban mindenki egyetért, elkelne most egy Sherlock Holmes!

folytatás a 30. oldalon

Ben csüggedten ejtette ölébe az újságot, a harag felhői lassan gyűltek szeme elé. Most azonnal beszélnie kell a professzorral, mert ha ő rabolta el Tomot, akkor lesz hozzá egy-két keresetlen szava.
Első útja a laborba vezetett. Halkan nyitott be, de a sötét teremben senkit nem talált, így tovább sietett a társalgóba. Cipője visszhangozva kopogott az üres folyosókon, keze hol ökölbe szorult, hol türelmetlenül járt előre-hátra.
A társalgóban csak Smaug ült a kanapén, és egy vastag könyvet olvasott. Benedict sóhajtva lezuttyant mellé.
- Jó reggelt! Nem tudod, hol van a professzor?
Smaug meglepetten pillantott rá, láthatóan nem hallotta, ahogy Ben belépett.
- Öh, még korábban találkoztunk, de azt mondta, ma ne keressük, mert kimegy a városba - hadarta el a sárkányember.
A színész ismét sóhajtott. Pár percig csak meredt maga elé, Smaug pedig egy ezer éves sárkány türelmével várta, hogy mit akar mondani. Mert valami nyomta nyomta a bátyja szívét - Smaug magában szerette Benedictet a bátyjának hívni, habár hangosan csak a Mr. Cumberbatchet tudta elrebegni.
- Elrabolták a legjobb barátomat - szólt hirtelen Ben, Smaug minden figyelmét rá irányította. - Azt hiszem, Mr. Champleton tette.
Smaug érdeklődve billentette félre a fejét.
- Elrabolták?
- Aham, a mai újságban olvastam. Tegnap tűnt el - tördelte a színész a kezét, de amint rajta kapta magát, azonnal abbahagyta. -, de a rendőrség erről az esetről sem nyilatkozik a sajtónak, ahogy az enyémről se. Aggódom Tomért - pillantott Smaug aranybarna szemeibe. - És ha nem a professzor hozta ide... akkor vajon ki lehetett? Hol lehet most? - kezébe temette az arcát.
Smaug együttérzőn a színész vállára tette a kezét.
- Nem lesz semmi baja! Ha visszajön a professzor, azonnal megkeressük.
- Rendben. Köszönöm a segítséget, Smaug - mosolyodott el Ben halványan.
Hallgatásba burkolóztak, majd a színész a sárkányember könyvére tekintett.
- Mit olvasol?
- A címe az hogy Evolúciók - hajtotta be a könyvet Smaug. - Az emberiség történetének nagyvonalú átnyálazása. Reggel ott volt az ágyam mellett, a professzor küldte, hogy olvassam el. Így könnyebben beilleszkedek.
- Igen, ez tényleg okos ötlet... - mondta vonakodva Ben. Szíve szerint inkább a tényleges, élő világot mutatta volna a fiúnak, mert a könyv nem adhatja át a valóságot. - Akkor.. jó szórakozást! - tápászkodott fel a kanapéról. - Én azt hiszem visszamegyek a szobámba.
- Rendben - bólintott Smaug, ismét elmerülve a könyvben.
Benedict is biccentett, majd kiballagott a társalgóból. A szobájában leült a fotelbe, és szórakozottan babrálni kezdte a pólója sarkát. Aztán felpattant, tett egy kört a szobában és az ablakhoz lépett, de ott sem találta a helyét. Tennie kellett valamit, hogy elterelje a figyelmét, nem akart egész nap unatkozni.Hirtelen ötlettől vezérelve a könyvespolchoz lépett. Leginkább tudományos könyvek voltak, de felfedezett néhány ismerős regényt is, Vernét, Shakespeare-t, folyóiratokat. Végül aztán a Utolsó angol úriember mellett döntött. Már olvasta, sőt, a sorozatban ő játszotta a főszerepet, de szerette ezt a könyvet, most pedig egy kicsit elterelheti vele a figyelmét a gondokról. Letelepedett a fotelbe és olvasni kezdett. Fogytak az oldalak, a kis faliórán a percmutató sorra rótta köreit.
Pár órával később aztán kopogtattak az ajtaján.
- Szabad! - szólt ki a színész, csak félig figyelve az ajtóra, amin Sherlock dugta be a fejét.
- Mr. Champleton üzente, hogy az ebéd a társalgóban vár minket. Ha éhes vagy, gyere le - darálta, majd becsukta az ajtót.
Hát... - gondolta Benedict - legalább enni kapunk, ha már el nem mehetünk.

Az ebéd szótlanul telt, a klónok mindegyike el volt foglalva a saját gondolataival, Ben pedig a professzor üres helyét szuggerálta, hátha hirtelen felbukkan, és ő számon kérheti. Smaug azt az információt emésztette, hogy az emberek a majmok rokonai, Sherlock a színészt fürkészte, hogy mit tud leolvasni róla. A homlokán húzódó ráncok aggódásra utaltak.
Mi miatt aggódhat?
Sherlock a színész kezére pillantott: házas. Mindent értett. Ugyanakkor a színész nyughatatlanul pillantgatott a fogvatartójuk székére, biztosan akar tőle valamit. Esetleg rá akarja venni hogy elmehessen? Sherlock beleunt a fejtegetésbe, a színész nem tartogatott számára semmi érdekeset, így inkább a tányérján lévő ételre fordította a figyelmét.
Khan unatkozott. Nem tudta, meddig tart ez a börtön időszak, de elhatározta, beszél a professzorral, mielőtt végleg beleőrül. Nem fog örök életében itt raboskodni, ő harcra született.
Egyszóval mindenki szívesen elhúzta volna a csíkot. Ebben csak egy dolog állt az útjukban: hogy az égvilágon semmit nem tudtak a sorsukról.

Étkezés után mindenki elvonult a saját kis zugába, Smaug és Ben olvastak, Sherlock pedig belopózott a professzor laborjába egy kis kísérletezésre - nos, meg információt gyűjtött Mr. Champletonról.  Khan… ő csak rótta a fehér folyosókat, mint egy bezárt oroszlán.
Az este anélkül telt el, hogy a professzor egyszer is felbukkant volna. Benedict idegei tropára mentek, Khan majd’ belehalt az unalomba, Smaugnak jojózott a szeme a sok olvasástól,  és Sherlock kétszer is felrobbantotta azt a vegyületet, amin dolgozott. Végül ágyba bújtak, de egyiküknek sem jött álom a szemére. Egész nap nem csináltak semmit, egyáltalán nem fáradtak el.
Holnap beszélek Sherlockkal és megkeressük Mr Champletont - forgatta a terveket Benedict a fejében.
A szándékod tiszteletre méltó, de hogyan tervezel kijutni innen? - szólalt meg Sherlock, mire Benedict majdnem szívrohamot kapott. Úgy ült fel az ágyban, mint akit megcsípett a darázs, de körülnézve a szobában nem látott senkit.
- Sherlock? - kérdezte óvatosan.
Heh? - reagált a nyomozó.
Mi most… gondolatban  beszélgetünk? - vonta le a következtetést a színész.
Nagyon úgy tűnik.
Benedict próbálta feldolgozni a történteket.
Huhh, ez… szokatlan. Vajon hogy működik?
Valószínűleg gondolni kell a másikra - találgatott Sherlock. - Khan egy űrből érkezett tömeggyilkos katona - próbálta ki azonnal az elméletet.
Megtisztelő a cím, de mivel is érdemeltem ki? - hangzott fel Khan hangja is.
A filmedben ilyen vagy, utánanéztem. Én pedig egy híres, zseniális magándetektív voltam - Sherlock hangjából csöpögött az önimádat.
- Na meg drogos - motyogta Benedict az orra alatt.
Fogd be! - dörrent rá Sherlock. - Inkább szóljunk Smaugnak.
Oké. Smaug… Smaug, hallasz? Itt Benedict! - hadarta a színész, mintha egy rádióba beszélt volna.
- A magányos hegy összes kincsére! - fortyant fel Smaug. - Mit akarsz, Ben?
Helló, fiú! Ne is nézz körül, nem a szobádban vagyunk - világosította fel Khan kegyetlenül.
Hanem a fejedben - egészítette ki Sherlock, Benedict csak a fejét fogta.
Azt meg hogyan? - tette fel a legnyilvánvalóbb kérdést Smaug.
Nem tudjuk. Valószínűleg ez is egy képességünk, mint… Féltesvéreknek - ízlelgette a szót Benedict.

Féltestvérek? - hümmögött Sherlock. - Nem is rossz.
Ki fedezte fel ezt a… - Smaug kereste a megfelelő szót a jelenségre.
A telepátiát? Én.
Ki az az én?
Benedict. Éppen azon gondolkodtam,  hogy Sherlockkal kideríthetnénk, hogy hol van a professzor, amikor Sherlock megszólalt a fejemben.
Miért kell neked a professzor?  - kérdezte Khan.
Az újságban írták, hogy elrabolták az egyik barátomat. Azt hittem, Mr Champleton volt - sóhajtott a színész. - De ő nincs itt, és nem tudom, mit gondoljak.
Itt valami bűzlik - motyogta Sherlock.
Éhes vagyok - fűzte hozzá Smaug, mire a többiekből kitört a nevetés.
Nincs kedvetek nézni valamit?  - kérdezte Ben a könnyeit törölgetve. - Én tutira nem fogok tudni elaludni.
A szemhéjunkat belülről? - vetette fel Smaug kissé félreértve a helyzetet.
Neem - korholta Sherlock. - Filmet. Majd meglátod - tette hozzá, megelőzve a fiú újabb kérdését.
Találkozzunk a nappaliban! - zárta le a beszélgetést Khan.

Öt perc múlva már mindenki a kanapén kuporgott, mikor Benedict betoppant egy kupac DVD-vel.
- Nah! Gondoltam, megnézhetnénk a rólatok szóló filmeket. Mit szóltok? - rakta be a színész az első lemezt, és lehuppant Sherlock és Smaug közé.
- Egoista - bökte oldalba a detektív egy halvány mosollyal, mire Ben visszabökte.
- Fogd be! - utánozta Sherlock hangját.
- Jól van, egy-egy - egyezett bele a nyomozó,  majd elindították az első filmet,  a Hobbitot.
Mikor a sárkány először felbukkant,  Smaug akkorát ordított,  hogy Khan pisztolyt rántott.
- Jóságos ég, honnan van fegyvered? - hördült meg Ben.
- Találtam - vont vállat Khan,  mire a színész kikapta a kezéből.
Smaug vágyakozó tekintettel bámulta a képernyőn szárnyaló sárkányt, aztán csalódottan konstatálta, hogy bizony nemkívánatos személy volt Középföldén. Benedict vigasztalta, míg Sherlock elindította a következő filmet, a Star Treket, majd sorban jött a Sherlock. Khan és a detektív egész jól reagálták le a történetüket, bár Khan néha beleüvöltött, amikor volt néhány jó jelenete, Sherlocknak pedig 20%-kal nőtt az egója. De legalább senki nem szidta el Bent, ha nem tetszett nekik valami a filmben - a színész legnagyobb megkönnyebbülésére.

Benedict - immár kiszorulva a kanapé szélére - végigpillantott a klónokon. Elmélyülten meredtek a képernyőre, észre sem véve, ahogy a színész felállva az ajtó felé kezdett osonni.

Most, hogy a professzor nincs itt, a klónokat pedig leköti a film, itt van a kiváló alkalom a szökésre. Úgy ahogy volt, Benedict végigsietett a folyosókon, egész a lépcsőházig.

Éppen a Sherlock második évad harmadik részének végén tartottak, mikor a professzor benyitott a szobába és felkapcsolta a villanyokat. 

- Egek, már mindenhol kerestem magukat!  - kiáltott fel mérgesen, de a csapat egy emberként fortyant fel.

- Kapcsolja le a villanyt! - sziszegte Khan.  - Nem látjuk a filmet!

- Pont a végénél!  - nyögött fel Smaug.

A professzor a lehető leggyorsabban kimenekült a szobából,  magára hagyva a TV-függőket. A rész véget ért,  mire Sherlock elégedett bitch please! tekintettel elnyúlt a kanapén.

- Zseni vagyok!

- De hát meghaltál! - értetlenkedett Smaug.

- Dehogy is! Egyszerűen, mikor leugrottam… - a detektív nem tudta befejezni, mert Khan befogta a száját.

- Még van egy évad! - figyelmeztette.

- Megnézzük? - csillant fel Smaug szeme.

- Nem, mára elég - rázta meg a fejét a katona, miután a faliórára pillantott. A mutatók reggel fél hetet mutattak. - Nézzük meg,  mit akart Mr Champleton!

Harmadik Fejezet - Madarat tolláról, sárkányt karmáról

Helló, kedves fangörcsölők, unatkozók és az Univerzum egyéb idetévedői! 
Éppen egy picit megcsúszva hozom a részt (mert két perc múlva éjfél, de na, wattán fent van már). Annyira nem lelkesen, mert a kommentek elmaradtak és a megtekintés a felére csökkent, de segáz, én nem ezért írok. Csak azért jól esne nah. Ennek ellenére halad tovább a történet.
Nem is lenne más mondanivalóm, jó olvasást! 
Üdv: Babu

Mr. Champleton egy kis nappaliba vezette őket. A sápadt falakon színes, absztrakt festmények sorakoztak, kicsit feldobva a helyiség hangulatát. A piros kanapék kirikítottak a tompa színtelenségből. Letelepedtek a kávézóasztal köré, ahol ezúttal nem kávé, hanem tea várta őket.

Ben kivételével még mindenki fejében zavarosan állt össze a történet, így hát a professzor elhatározta, hogy a lehető leghamarabb beavatja őket, csak hogy ki ne törjön a össznépi pánik. Ehhez jó kezdésnek tartotta a teázást - de valljuk be, ezt csak Ben és Sherlock értékelte.

A professzor először nehézkesen fogott bele a mesélésbe, de a történet végére egészen belemelegedett.
A három klón hümmögve dolgozta fel az információ tömeget.
- Nos, van valami kérdésük? - nézett végig rajtuk Benedict, hogy egy kicsit átvegye a szót a professzortól.
- Ami azt illeti, lenne egy - húzta ki magát Smaug, mire Ben bólintott, hogy bökje ki. - Lesz valami feladatunk vagy...igazából miért is vagyunk itt?
Champleton zavartan köszörülte meg a torkát.

- Erm… Eddig nem igazán gondolkodtam rajta - válaszolta lassan.
- Ezzel azt akarja mondani - nézett hideg, metsző tekintettel a professzorra Khan -, hogy merő szórakozásból hozott létre minket?
A professzor kínosan fészkelődött a harcos tekintetétől.
- Úgy gondoltam, biztosan találunk maguknak feladatot. De tudniuk kell, hogy engem mindig a kutatás és a felfedezés öröme hajtott, a pénz sosem érdekelt.
- Ahhoz képest elég nagy vagyona van, vagy tévedek? Nem, nem tévedek -jegyezte meg csípősen Sherlock.
- Valóban jelentős pénzekkel rendelkezem, de ezt mind apám hagyta rám. Én csak felhasználom a munkámhoz - foglalta össze Champleton tömören, hangsúlyával éreztette a detektívvel, hogy túl messzire ment. - Na de most - állt fel végül - magukra hagyom önöket. Ismerkedjenek csak! - mondta, és kisietett a szobából.
Az ajtó becsukódott, a szobára pedig feszült csend telepedett. Mindenki zavartan tekintgetett a másikra, mint a megszeppent kisgyerekek.
Khan Sherlockra tekintett, aki tovább fordult Ben felé, mintegy utalva hogy Főnök, tiéd a szó!
Benedict vette a célzást.
- Öhm… hátöh… Ismerik a teát? - emelte meg a csészéjét.
Smaug a fejét rázta, Sherlock úgy nézett rá, mint aki nem tudja eldönteni, hogy komoly volt-e a kérdés vagy a férfi csak viccelt. Arról nem is beszélve, mennyire zavarta, hogy a három majdnem-tükörképével fecsegett ahelyett, hogy valami kevésbé unalmasat csinálna. Úgysem járt még New Yorkban.
- Az a furcsa növényes ital, amit a britek annyira szeretnek? - kérdezte Khan egy kis gondolkodás után.
- Yepp - bólintott Ben. - Teafűből készül, vagy éppen csipkebogyóból, esetleg kamillából. Kóstolják meg!
Smaug vonakodva kortyolt bele, de a szeme elismerően csillant fel.
- Ez tényleg finom!
Khan csak helyeslően bólintott, Sherlock pedig - látva Smaug helytelen kéztartását - tüntetőleg kortyolt egyet a csészéből, mindezt persze gondosan eltartott kisujjal.
- És önök mely országokban jártak már? - próbálta továbbfűzni a beszélgetést Benedict.

Sherlockra pillantott.
- Londonban tevékenykedek legtöbbet, de voltam már Belgráviában és sok más helyen is - felelt a detektív, majd Kahnra nézett.
- Én Amerikában, a Csillagflottánál -válaszolt szűkszavúan a katona. - Persze  ha a Földre gondolunk. Azon kívül számos galaxisban jártam.

Sherlock döbbenten pislogott.

- Nem tudom, mit szívott, de én is kérek.

- Már elnézést - húzta fel az orrát Khan. - Talán azt hiszi, hazudok?

Benedict megelőzvén a kirobbanni készülő vitát közbeszólt.

- Sherlock, igazat mond. Abban a korban, amiből ő érkezett, az űrutazás természetesnek számított.

Khan vetett egy Ennyi vagy! pillantást Sherlockra,  a sárkányemberhez fordult.

- Na és te, Smaug?
- Én Középföldén éltem, máshova nem is akartam repülni - mondta Smaug. - De ez gondolom… - Elbizonytalanodott, látva Benedict beszédes. arckifejezését.
- Öhmm, Smaug - köszörülte meg a torkát Ben. - Középfölde egy kitalált hely, egy ember agyának szüleménye, ahogy te is. A való világban Középfölde csak egy mese.- világosította fel Smaugot.

- Szívás. - Arca hirtelen felderült. - Akkor nincs mese, meg kell szoknom a ti világotokat. Bár így... - pillantott a kanapé mögött terpeszkedő szárnyára - elég nehéz lesz.
- Figyelj, mi ketten pedig az egész világ által ismert filmszereplők vagyunk. Ki tudja, hogy fogadnak majd... - vigasztalta Sherlock meglepően kedves hangon.
- Hogy ebben mennyire igazad van! - nézett rá Ben, csak most döbbent rá, mekkora balhé lehet ebből. - A rajongóitok meg fognak őrülni! Lehet nem lesz biztonságos kimennetek az utcára - nevette el magát.
- Nem hiszem, hogy pár ember meg tudna ebben akadályozni - közölte Khan.
- Jól van na, nem gondoltam komolyan! -nyugtatta meg Benedict, mire csak egy lenéző pillantást kapott.

Úgy tűnik, még ki kell fejleszteniük a közös humorpontot.

Egy pillanatra beállt a csend.
- Nos... mit is fogunk itt csinálni? - tette fel Sherlock az örök kérdést.
Ben beletúrt göndör, vörös hajába és sóhajtott.
 - Nos, ez az. Nem értem a professzort, semmit az ég világon nem akar és nem is tud kezdeni velünk.
- Akkor viszont semmi értelme annak hogy itt legyünk - dőlt hátra a kanapén Khan, és feldobta bakancsát az asztalra.
Sherlock a katona kinyújtott lábára tekintett.

- Milyen ragyogó ötlet! - mondta, majd ő is kényelembe helyezte magát.
Ben és Smaug halkan kuncogtak rajtuk.
- Te, Smaug! - Bennek hirtelen eszébe jutott valami. - Ismered a szkandert?
- Még sosem hallottam róla - rázta a fejét a sárkányember, aranybarna hajtincsei követték a mozdulatot. - Az egy étel?
- Neem - mosolyodott el a színész. -, az egy játék. Tedd a karod az asztalra… így. Fogd meg a kezem.
Smaug leutánozta , és kíváncsian figyelt tovább.
- Az a lényege, hogy le kell nyomnod a kézfejem az asztalra, de csak ezt a kezedet használhatod.

Sherlock és Khan egy darabig csak nézték őket, de nem volt kedvük csatlakozni. Nem kenyerük az erőfitogtatás. Na jó, azért néha belefér, de akkor szigorúan kellő színpadiassággal.
- Sherlock? - fordult a nyomozóhoz Khan, elhatározva, kezd valamit az új életével.
- Hm? - pillantott rá a nyomozó flegmán.
- Mennyire ismered a fegyvereket?
Sherlock szeme felcsillant, és a két férfi elmélyült beszélgetésbe kezdett a harcmodorokról és a lőfegyverekről.
- Mehet? - pillantott Ben a sárkányemberre.
Smaug bólintott.
A két marok egymásnak feszült, Smaug a koncentrálástól összeszorított ajkakkal pislogás nélkül meredt előre.
- Csak nyugi - mosolyogta meg Ben az igyekezetét. - Nem vérre megy a játék!
A sárkányfiú halványan elmosolyodott, pikkelyfoltos arca így sokkal barátságosabbnak tűnt.
Aztán Benedict keze megcsúszott, Smaug keze emberfeletti erővel csapta az asztal üveglapjára, mi hangos csörömpöléssel tört darabokra. Smaug úgy engedte el a színész kezét, mintha tüzes vas lenne, rémülten tágra nyílt szemekkel pillogva Benedictre.
- A föld minden aranyára... Ne akartam...
Benedict lesöpörte nadrágjáról a szilánkokat, majd óvatosan szemügyre vette a karját. Az üveg csúnyán összevagdosta.
Khan és Sherlock döbbenten meredtek a rombolásra, de látszólag nem tudtak mit kezdeni a helyzettel.
- Semmi baj, Smaug - igyekezett mosolyt varázsolni az arcára Ben, de a szája széle aprót rándult a fájdalomtól. - A legjobb lesz, ha most felkeresem a professzort.
Smaug apró szúrást érezve a bal arcához kapott, ujjára friss vér tapadt.
- Azt hiszem, veled tartok - pillantott a színészre.
- Mi a jó... - fojtott magába egy káromkodást Sherlock, és közelebb furakodott a sárkányfiúhoz.
- Valami... gond van? - kérdezte Smaug óvatosan távolabb hajolva a tolakodó detektív arcától.
- Te regenerálódsz! De ez... Ez lehetetlen! - kiáltott fel Sherlock, és valóban: Smaug arcán már csak a megszáradt vérfoltok maradtak az üvegszilánk vágta sebekből.
- Már miért lenne lehetetlen? - vágott közbe Khan. - Az én vérsejtjeim genetikailag úgy lettek kódolva.
- De te a jövőből jöttél - emlékeztette Ben finoman, miközben a karját babusgatta. - Azt hiszem, lesz miről beszélgetni a professzorral.

Második Fejezet - Sápadt arcukon a napfény

Helló, kedves fangörcsölők, unatkozók és az Univerzum egyéb idetévedői!

Hoooooolistic detective agency shiiit, hát nem elfelejtettem a fejezetet? Ezer bocs meg egy anyamedve hú de poenos kedvünkbem vagyunk ma, de tegnap volt visszaköltözés a koleszba, nem is aludtam sokat, szóval yep. De ott van, olvashatjátok, én meg visszarugdosom magam írni, mert kellene a Galacticra is frisset hozni, meg lassan beérem magam ezekkel a fejezetekkel is. NEM KÉNE.

Szóval az ipar megy tovább, bár én még mindig nem láttam a Sherlock legújabb részét...

Hová süllyed a világom.

Na, sok sikert a túléléshez suli újrakezdéséhez, még egy utolsó lendület félévig, aztán... Aztán megy a robot tobább. Tudjátok mit? Inkább befogom :"D

Pussz: Babu

Ui.: mondtam már, hogy imádok ilyen címeket adni a fejezeteknek? c:

Benedict kimerülten zuhant az ágyára, még mindig alig tudta elhinni, ami történt. Leklónozták. Életre keltették a karaktereit!

Dühösen, tehetetlenül markolt bele a takaróhuzatba.

Minden bizonnyal azért altatták el ennyiszer, hogy visszanyerje az erejét. Mert abban a pohár vízben csak altató lehetett! - megitta, és utána nem emlékszik semmire. Ki tudja, milyen állapotban volt.
Úgy érezte magát, mintha egy MARVEL film főszereplője lenne.
Elrabolta egy őrült tudós, elráncigálta New Yorkba egy felhőkarcoló tetejére, és létrehozta a szerepeit.
Benedict csak bámulta a plafont üres tekintettel.
Eszébe jutott, hogy vajon visszamehet-e valaha, vagy a prof örökre itt tartja majd bezárva? Mert ő nem itt akarna megvénülni, ha lehet.

Ismét eszébe jutott Sophie és Christopher, és szívébe fájdalom hasított. Vajon mi lehet velük? Sophie biztosan halálra aggódja magát, és így kell egyedül megbirkóznia a riporterekkel és nyomozókkal...
Na meg egyébként is! Mihez akar kezdeni a gyártmányaival az öregúr? Még be is vallotta: ő sem tudja, csak azért csinálta, mert tudós, a felfedezés öröme hajtotta. De mégis miért, miért őt nézte ki magának? Találhatott volna igazán valaki mást! Miért kellett őt kirángatni a (cseppett sem) nyugodt életéből?
Átfordult a hasára és átölelte a párnáját.
Vajon mi lesz ebből az egészből?
Egyáltalán legálisan dolgozik ez a bizonyos Mr. Champleton, vagy nem is tudnak róla?
Eszébe jutott, hogy mi lenne, ha egyszerűen kisétálna az épületből, de rögtön el is vetette az ötletet, mert eszébe jutott, hogy semmit sem tudna csinálni. Hiszen nincs pénze repülőjegyre, hogy hazajusson, és még kaját se tudna venni magának.
Lehunyta a szemét.
Nincs mit tenni, teljesítenie kell az öregúr kérését. Itt marad, és megnézi, mi sül ki ebből az egészből.
De azért meg fogja kérdezni, hogy kaphat-e egy laptopot vagy telefont, csak hogy írjon a rendezőnek meg a szüleinek, és első sorban Sophie-nak, hogy ne higgyék azt, hogy meggyilkolták, vagy ilyesmi.
Ásított.
De ez mind ráér holnap.
Most az első dolga az, hogy aludjon egy nagyot, hogy másnap tiszta fejjel álljon a dolgok elébe.
Elaludt.
Nem tudta, meddig volt kiütve, de az éjszaka közepén hirtelen felriadt.
Álmában a családját és néhány barátját látta, ahogy kisírt szemmel ülnek egy asztal körül. Hiába kiabált nekik, hogy itt van, él, nem hallották. Nem is látták őt. Csak szorongatták zsebkendőiket, az óra kattogása szaggatta rongyos idegeiket, és a kis Christopher egyedül, csendben figyelt egy járókából, szája sarka lefele konyult, ahogy figyelte a felnőtteket. Benedict sírva üvöltött.
Miután felébredt tudta, hogy csak egy álom volt, de akkor olyan szívbemarkolóan valóságosnak tűnt!
Megrázta a fejét. Csak egy álom. Most visszaalszik, és reggelre elfelejti az egészet, gondolta, de legbelül tudta, hogy ez nem olyan egyszerű. Mégis lehunyta a szemét és újra elaludt.

Az ablakon betűző napfényre ébredt, kótyagosan ült fel az ágyban, kidörzsölve szeméből az álmot.
Felállt és sóhajtva beletúrt vörös hajába. Még mindig a tegnapi öltöny volt rajta, de most gyűrött volt az alvástól. A korábbi álom emléke elhalványult, de a színész lelke mélyén készen állt, hogy újra támadásba lendüljön.
Hirtelen helikopter zúgása hasított a csendbe, mire Benedict az ablakhoz sétált, majd elhúzva a függönyt kitekintett a városra. Ugyanolyan nagy forgalom volt, mint mikor először látta. Az égen egy helikopter repült, egyetlen felhő sem törte meg a selymes kékséget.
Fájdalom hasított a fejébe a zajtól, így morcosan becsapta az ablakot. Az ágya végébe terítve megtalálta az aznapi ruháját. Egy fekete farmer szürke cipővel, egy sötétkék pulóver és egy fehér ing.
Komótosan felöltözött, minden győrődést kisimítva az ing gallérján, majd megnézte, kapott-e reggelit. Most sem kellett csalódnia, a kisasztalán egy tál tükörtojás és egy bögre kávé várakozott.
A tányér mellett most is hagytak üzenetet.

Tiszelt Mr. Cumberbatch!

Ma felébresztem a klónokat, mindenképpen jöjjön le, amint felébred, szükségem lesz magára.

Prof. Champleton

Benedict kétkedve nézte a levelet. Még ugráltatják is.
Ám végül mégis leballagott, nagyon kíváncsi volt a klónokra, akármennyire tartott is tőlük.
Mikor benyitott, a professzor a gépnél pötyögött valamit, az ajtókról ismét elkezdett leolvadni a jég.
- Ó, hát itt van! Már majdnem elkezdtem Ön nélkül! - A professzor láthatólag roppant izgatott volt.
- Itt vagyok, amint látja - bólintott Benedict.
- Remek! Akkor először Sherlockot nézzük meg.
A professzor szobahőmérsékletre állította a hőmérőt az üveg melletti kis táblán, majd fogott egy injekciós tűt és belépett az ajtón. A detektív nyakánál beadta, majd kisietett az ajtón.
Ugyanezt végigcsinálta Khannal és Smauggal is.
Pár perc múlva az élet jelei kezdtek mutatkozni Sherlockon. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, szemhéja meg-megrebbent.
A professzor izgatottan nézte a jelenetet, lelkesedése lassan átragadt a színészre is.
Most beszélni fog magával. Vagyis majdnem. Azzal a magával, akit pár napja eljátszott. Nagyon remélte, hogy rendesebb lesz, mint amilyen a forgatókönyv szerint volt, vagy kénytelen lesz megnevelni.
A detektív szeme hirtelen felpattant, világoskék írisze csak úgy világított a fehér szobában.
Lassan lépett egyet előre.

~*~

Sherlock

Hirtelen eszmélt fel, mintha hosszú kábulatból ébredt volna. Pedig esküdni mert rá, hogy az előbb még… hol is volt? Nem tudta, de most nem is lényeg.

Derítsük ki, hol vagyok.

Gyorsan körülnézett a fülkében.

Elég kicsi szoba, falak fehérek, néhol még olvadó jég borítja…

Lehet, hogy…

Döbbenten tapogatta meg a ruháját. Képtelen ötletnek tűnt, de…

- Nedves! - kiáltott fel immár hangosan. Ezek szerint hibernálva voltam.
Odalépett az üvegajtóhoz, de szinte azonnal ijedten ugrott hátra. Odakint egy idős, fehér köpenyes úr és az ő majdnem tökéletes hasonmása állt.

~*~

Khan

Felpattant a szeme, veszélyt kutatva cikázott keresztül a szobán. Fogalma sem volt, hogy hol van.
Körbesétálta a szűk szobát, de nem talált semmit, csak olvadó jeget.

Hol vagyok?

Nekifeszülve az üvegnek próbált kitörni a cellából, de az nem mozdult.
Lehet, hogy megint elfogtak, és az egyik csillaghajó zárkájába csuktak. De hogy kerültem ide?
Khan úgy járkált a szobában, mint a bezárt oroszlán. Úgy is érezte magát.
Beleöklözött az üvegbe, mire az megrepedt.
Nem, mégsem lehetek egy csillaghajón, ott jóval erősebb az üveg.

Hallgatózott.

A gondolák zúgását sem hallom. Hol a francban vagyok?
Megint megtett egy kört, de mivel most sem talált semmit, ismét csak rávágott egyet az üvegre. Hosszú repedések futottak végig az üvegen.
Hirtelen három férfi szaladt az üveghez és rémülten (Vagy talán kíváncsian?) bámulták a bent dühöngő harcost.
Khan teljesen ledöbbent, mikor meglátta, hogy a három személy közül kettő az ő kiköpött mása.

Bár az egyiknek elég idétlen göndör haja van…

~*~

Sherlock és Benedict berontottak Khanhoz és lefogták, közben professzor megpróbálta vele megértetni, hogy hol van és miért is hasonlítanak Mr. Holmes-szal és Mr. Cumberbatch-csel ennyire.
- Értem - hagyta abba  kelletlenül a hadakozást. - Akkor most… nem akarnak elengedni? - kérdezte Kahn tétován.
- Csak ha nem akar semmi ostobaságot csinálni - jegyezte meg epésen a detektív.
Khan forgatta a szemét, majd kisétált a fülkéből. Nyújtózott egy nagyot, gerince hangosan roppant.
- Nézzük meg Smaug barátunkat is! -indítványozta Mr. Champleton.
Ám ahogy bekukkantottak, észrevették, hogy valami nem stimmel: Smaug még nem tért magához.

Benedictnek már a nyelve hegyén volt az aggódó kérdés, de a professzor rögtön tudta a választ.
- A hüllők szervezete máshogy reagál a hőmérsékletváltozásra. Csak egy kis rásegítés kell! - nyugtatta meg a színészt, azzal odasétált az asztalhoz és kivett belőle egy injekciós tűt. A három férfi csak csendben nézte, hogy mit csinál.
Beadta az injekciót a férfinak, és mindannyian óvatosan közelebb léptek.

~*~

Smaug

Először csak hideget érzett, fagyasztó hideget, de nem volt magánál: valami nem engedte. Viszont a borzongást egész hamar megszokta, egy idő után annyira nem is volt rossz. Ám később ez megváltozott. Meleget érzékelt, egyre inkább fojtogató meleget, és nem tudott ellene mit tenni, lelke testének börtönébe zárva vergődött tehetetlenül.
Aztán egyik pillanatról a másikra a hőség kellemes meleggé szelídült, s ekkor vette észre a változást: már nem gátolta semmi. Magához tért, és mikor kinyitotta a szemét, három férfival nézett farkasszemet.
- Üdvözlet! - nyögte ki nagy nehezen. Várjunk csak? Hogy lehetnek ilyen magasak? És hogy...
Letekintett. Ahol vörös sárkánytestének kellett volna lennie, ott most barna bőrruhákba bújtatott emberi test volt.

Emberré változtam volna?
Nem értett semmit. Valami hiányzott, ami régen megvolt. De mi is volt régen? Hol volt és mit csinált ezelőtt?

Mi történt velem?

~*~

A tudós és a klónok kíváncsian nézték a sárkányembert, akinek arcán először boldogság, majd zavar tükröződött, ahogy elmotyogott egy halk Üdv-öt.

Lenézett a lábára, majd mikor felnézett, a meglepődést felváltotta az ijedelem. Egyszerre törtek elő belőle a kérdések.

- Hol vagyok? Mit csináltak velem? Miért nem emlékszem, hogy mit csináltam eddig? Hogyan lettem ember?

Khan egy hirtelen mozdulattal befogta a száját.

- Mindent elmagyarázunk, csak nyugodjon meg! - mosolygott rá professzor, majd intve, hogy kövessék, kisétált a teremből.